Hit és kötelesség Széchenyi szellemiségében

Különösen igaz ez most, amikor - a történelem, ismételve önmagát - olyanok számára is meg kell tenni e faladatot, akik úgy ítélnek és ítélkeznek Hazánk, Nemzetünk sorsáról, akik n e m ismerik népünk küzdelmes történelmét, államalapító munkásságát, szenvedéseit, érzéseit... a mi történelmünket, beleértve jelen idejű „megítélésünket”.
Kérem így fogadják a következő gondolatokat (intelmeket), a legnagyobb magyarra emlékezve
:


Hit és kötelesség, nemzettisztelet. Életének e hármas maximája már egész kicsi gyermekkorában megalapozódott, s szüntelenül fejlődött, erősödött. A szülői házban kizárólag a magyar nyelv használata volt a kötelező, s a nevelés is magyar szellemben történt. S amint a családi krónika megőrizte, nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc, amikor ott járt a családnál, az apa kérésére magának is csak magyar nyelven szabadott beszélnie. Ez volt a házi szabály, mindenkire kötelező érvénnyel…

„Szüleim, kiknek áldom hamvait” – kezdi elmélkedéseit a nevelésről, s egyben a maga taníttatásának emlékeit idézendő, annak utólag is felmért anyagi vonzatait illetően –, a Hitel c. munkájában így ír: „Számos mestert miképp fizetünk, jó nevelőket mi módon tarthatunk, – külföldet hogyan ismerhetjük meg –, hiszen mindez sok pénzbe telik. Pénz kell tehát! De ezt megint ki adja? Kell tehát előmenetel a gazdaságban, kell kereskedés! De ezekről csak álmodni se lehet bizonyosság, a Hitel c. munka ismerete nélkül. Honunk felemelkedésének mélyebb köve tehát a hitel „csak vagyonos nemzet szabad.”

 Őt magát szülei kiváló mesterekkel, otthonukban tanítatták, de állami iskolában vizsgázott!

HIT ÉS KÖTELESSÉG
Szigorúan gyakorlati példa volt az apai példamutatás is, hogy a családot szolgáló személyzetre egyaránt a tisztes törődés, megbecsülés, szó szerint a nemesen közvetlen kommunikáció volt a kötelező!
Megbecsülni az embert, s a munkát! S ugyan ki gondolhatta volna ekkor, hogy ő maga fog rést törni azon nemesi kiváltságokon 1832-ben közzétett híres "Jelentés"-ével, amikor az általános fizetés elvét kezdeményezte, sürgette. (Ekkor a Lánc-híd kivitelezésének akadályoztatásáról volt éppen szó!)
„Az adó” és a „Két garas” című cikksorozatai, a „Magyarország kiváltságos lakóihoz” című röpirata, s akár a Hitel című könyve megmozgatták az egész országot, hisz kíméletlenül tárta fel országunk siralmas helyzetét, de az utat is megmutatta, amelyen haladni kell, a lehetséges megoldás felé. Nevezetesen: akkori egész alkotmányunknak, sőt magának a nemzetnek átalakítását jelölte meg, s módszerét a nemzetnevelés szent ügyeként emelte ki! Mert hiszen a mezőgazdasági hitelt a nemesi birtokok kötöttsége okozta. Ennek megváltoztatása pedig az alkotmány megváltoztatását jelentette. (S ma?!)

HIT ÉS KÖTELESSÉG
Mélységes erkölcsi felháborodással támadja a nemesi adómentességet: a keresztény erkölcs nevében! Ő – mint munkásságából kitűnik – keresztény politikus volt. Minden reformtörekvésében a keresztény elvek, s azok erkölcsi parancsai vezették, segítették. Ő minden magyar embernek lehetővé kívánta tenni az élhető életet, a keresztény erkölcs tézisei és parancsai szerint. Igaz, vádak, sőt fenyegetések raja is elérte, hisz minden önzést, az önhittséget, a hiúságot ostorozta, kinek-kinek mértékéül, s világos, hogy igen sokan érintettnek érezhették magukat - akkor. Csak akkor?! Ám az értők mellé állottak, csatlakoztak hozzá, s ezt kell ma is élő/elevenen megőrizni, s tanítani, hisz az élet oly sok mindenben ismétli önmagát...

HIT ÉS KÖTELESSÉG
Ebben az időben kezdhette meg a Duna-szabályozás után másik kedves tervének, a Tisza-szabályozásának munkálatait is. S miután „1845. aug. 16-án a magyar királyi helytartó tanács kebelében felállított közlekedésügyi osztály élére állíttatott, s munkáját azonnal megkezdte” - idézem a krónikát.
Bár befejezhette volna! S még mennyi, de mennyi mindent, amelyeknek befejezetlensége máig hat, máig sért, máig bánt...

HIT ÉS KÖTELESSÉG
S ki ne ismerne rá a Stádium című könyve üzeneteire: amelyben nem áldozathozatalra buzdítja a kiváltságosokat, hanem méltó indokkal bizonyítja: hogy a birtokjog átalakítása, a jobbágyság felszabadítása, az ismételt egyenlő adózás és a bíróság előtti egyenlőség magának a nemességnek az érdeke. Ahogy ő írja: „Nem azt akarnám elérni, hogy az emberek a pénzt helyezzék mindenek fölé, hanem, hogy a pénzszerzésre törekedjenek...” „Mit bírt Robinson szigetén aranyában, s vallyon mit ér kiterjedt határa, erdeje, sivatagja némely magyarnak?... Szegény az, aki nem bizonyosan juthat az élet javaihoz és szegénysége annál nagyobb, mindennél bizonytalanabb a lehetőség élte szükségleteit kipótolni... Pénzünk, s valóságos tehetségünk pedig addig soha se lesz, míg a hitel nem áll talpra hazánkban.” S ma?! Széchenyi e műve is meggyőzte akkor a magyarság vezetőit az átalakítás szükségességéről, s e meggyőzés igénye máig hat!

Tiszteli, nagyon-nagyon szereti hazáját, nemzetét, népét, de félti is jelenében, de jövőjében is, egyaránt látnoki erővel! „Testvér testvért, népfaj népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten... Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, mit építenék... Oh, Istenem, könyörülj rajtam.”

HIT ÉS KÖTELESSÉG
„Mindegyik kolompos vezér, vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni, s ehhez képest nincs is a világnak tán olyan legkisebb féket, rendszert nem tűrő s ekképp oly kevéssé egy soron álló, összetartó, s ennélfogva természetesen aránylag ahhoz, mi lehetne, oly gyenge, oly magán segíteni nem tudó népe, mint a magyar”
„Nálunk minden, még a politika is, jobbadán szeretet és gyűlölet, szimpátia és antipátia legtulságosb határai közt ingadoz.”

”A kormány mit tesz, mit nem tesz, arról a kormány fog felelni a jövő kornak, s a legmagasabb Bírónak, nem mi: midőn a saját cselekedeteinkről vagy mulasztásainkrul viszont nem a kormány kezeskedik, hanem mi fogunk felelni a jövendőségnek.” Ma: mi is a mi kötelességünk?!

HIT ÉS KÖTELESSÉG
„Oh Isten, a Te kezedben van minden. Adj nekünk szerencsét, mert mi gyarló tudásunkkal és szétágazó nézeteinkkel semmire sem mehetünk...” s „Hogy nem a tanulás s a tudományok mennyisége teszi az embert okossá, hanem azok megemésztése..., s azt nyilván mindenütt tapasztalhatjuk, hogy „Hány parasztgazda találkozik csak nálunk is tíz tudálékos... szűk eszén könnyen kitesz.”
S Széchenyi szerénysége is adjon útravalót: „Mi nekem titulus, a cím” - üzen a pozíció vadászoknak, a „szerényteleneknek” is - „nem kell nekem a bécsi napsugár, egy kissé magam is világítok, mint a szentjánosbogár"... "A haza boldogulásán munkálkodjunk..." – szól, s világit a nemes üzenet, s feladat – nekünk tanároknak, kutatóknak, mérnökeinknek, értelmiségeiknek és kétkezi munkásoknak... nekünk magyaroknak!

„Isten... add... legnagyobb áldásodat, hogy egykor mindnyájan együtt dicsőíthessünk, s magasztalhassunk Téged...- uram, legyen meg a Te akaratod, úgy a mennyben, mint itt a földön.”

HIT ÉS KÖTELESSÉG
Kötelező, s alkotásra ösztönző maximák - a legnagyobb magyar ránk bízott üzenetével.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Dr. Kőrösi Mária
egyetemi docens


Elhangzott, a Széchenyi Társaság tisztújító közgyűlésén, 2o13. április 15-én a Gellért Szállóban.