Koszorúzás helyett

Kedves Tagtársunk!

Képzeletbeli virágaink mellett álljon itt egy csokor az önmagáért beszélő, magyarázatot a mai olvasó számára sem igénylő, kifogyhatatlan Széchenyi-idézetekből. Legyen szó az önzetlen hazaszeretetről és szerénységről, avagy az emberek egyenlőségéről, az emberi élet múlandóságáról.

„Nem fogok én hazám dicsérője soha is lenni, mert az arra nem szorult, s egyébiránt magamat oly szoros kapcsolatban vélem hazámmal, hogy annak dicsérete nem látszik előttem helyesbnek, mint ha valami rokonomat vagy önszemélyemet magasztalnám.”

„Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes boldog élvezetre.”

„Ma szinte minden művelt ember, ha gazdálkodásról van szó, nyelvén hordja ezt az angol mondást „Time is money”. – Valóban nagyszerű mondás, de szerintem nem eléggé kimerítő, mert ahogy én gondolom, – hogy pontosak legyünk –, azt kellene mondani: Time is more than money! Mert a világ ezer példája mutatja, hogy a gazdag ha koldusbotra jutott, ismét meggazdagodhatik, sőt gazdagabb lehet, mint valaha; a pénz stb. tehát pótolható, míg az elfecsérelt idő visszavonhatatlanul elveszett.”

„Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív – egyikünkben csakúgy, mint másikunkban – néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab."

Ajánljuk Minden Kedves Tagtársunknak, hogy a mai napon és a következő nehéz hetekben, az otthonmaradás előnyeit élvezve minél több elévülhetetlen Széchenyi gondolatot olvassanak és osszanak meg, ezzel is tisztelegve a „legnagyobb magyar”, „Magyarország Csillaga” emlékezete előtt.

Áldott Húsvétot kíván az Országos Széchenyi Kör elnöksége