Tisztelettel köszöntöm a megjelenteket, barátainkat a Széchenyi emléktúrán. Köszönöm, hogy velünk emlékeznek a legnagyobb magyarra, születése 225. évfordulóján, a Széchenyi emlékévben.
Külön köszöntöm Buday Miklóst az Országos Széchenyi Kör alapító tagját és a Széchenyi Alap elnökét, és Köszöntöm Siska Tamást, az Országos Széchenyi Kör alapító tagját, a kör alelnökét.
Széchenyi születése 225. évfordulóján arra az emberre emlékezünk, aki lerakta a magyar polgári társadalom alapjait.
Megírta a Hitel című könyvét, mely kézikönyve lett a történelem kikényszerítette rendszerváltozásának.
Hatalmas siker, az ifjúság megértette, de – Arany János: Elveszett alkotmányában, van olyan nemesember, aki a könyvet olvasva, gutaütést kapott. Ezért ez a siker csak részleges volt, mert igazán nem épült be a nemzeti köztudatba.
Emlékezünk Széchenyire, de csak a tárgyiasult formában megjelenő tevékenysége által. Pedig hatása máig elérhetne és segíthetne, ha olvasnánk is a Hitelt.
Sokan és sokszor idéznek Széchenyitől, de nem ismerik az aforizmaszerű idézett mondat mögötti mélységet.
Így nem is gondolnak arra, hogy egy ötsoros mondat - mely jól hangzik -150 oldal eszenciája. És ha csak az idézetet ismerjük, akkor még Széchenyitől nagyon távol vagyunk, legalább is szellemétől.
Igazán tisztelni csak azt a személyt tudjuk, akit ismerünk, akinek tevékenysége, írásművei nyomot hagynak bennünk. Széchenyi alkotó, alapító és nevelő. A Hitel gondolatisága oly gazdag, hogy műfaját felesleges meghatározni, magyarázni: olvasni kell.
Van Magyarországon egy Széchenyit tisztelő társaság, akinek élére állt Buday Miklós, és munkatársaival mindenki számára hozzáférhetővé tették a Hitelt.
Nem könyvespolci dísznek. És ez a lényeg.
Olvasom és értem. Az eredeti mű – sok esetben, egy oldalas mondataiban a fegyelem fellazult, mert a közbeszúrt gondolatok mindig megszakították az induló szöveg értelmezését.
Persze a „közbeszúrás” lényeges volt Széchenyi részéről, mert közelebb vitte a megértéshez a gondolatot, de az olvasót kizökkentette a folyamatos olvasásból. Ezt a problémát oldotta meg Buday Miklós munkatársaival.
És ez a Széchenyi emlékév igazi ünnepe. Ezen tevékenységgel emlékeztek a leghívebben, mert kezünkbe adták a lehetőségét annak, hogy olvassuk, megértsük és szellemünkbe zárjuk a legnagyobb magyart.
Ennél méltóbban nem ünnepelhetünk mi sem, mert a Hitelen keresztül értjük meg annak az embernek küldetéstudatát, akit eddig – tudatlanul - a legnagyobb magyarként emlegettünk.
Most gyalogoljunk mi is, Széchenyire emlékezve, aki megmászta Európa sok hegyét, átúszta majd minden nagyobb folyóját, mert elve volt:
a lélek és a test egyensúlyban tartása az alkotó ember biztos támasza.
Most helyezzük el az emlékezés koszorúját az emlékfánál.
Zirc, 2016. április 30.
A zirci vasútállomáson
Egervölgyi Dezső
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
