Még néhány gondolat a Hitelhez.

Még néhány gondolat a Hitelhez.


Ha jól belegondolunk, a nemzedéki szakadék - hívhatjuk generációváltásnak is - nem is olyan nehezen értelmezhető, mint első hallásra gondoljuk.
Már a régi Rómában is élő volt a nemzedéki szakadás, tehát nem mai keletű.
De szerintem nem csak a kultúrnépeknél jelentkezik, hanem a természeti népeknél is fellelhető.
Öregapám berepülő pilóta volt az első világháborúban az Adriánál. Kiváló gépszerelő. A 60-as években meglátogatott bennünket, és amikor indult haza, én kísértem ki az autóbusz pályaudvarra. Beszélgettünk, és azt vettem észre, nem figyel rám.
Rövid idő múlva megszólal: gyermekem az a sofőr nem hallja, hogy a motorban kihagy egy-két henger. És valóban igaza volt.
És összevetve azzal, amikor más alkalommal a rakéta technikáról, a gyorsulásról, a szökősebességről beszéltem, nem tudta elképzelni azt a technikai fejlődést, ami átlépett a kiváló motorszerelőn.
De most én vagyok úgy, mint akkor ő volt.
A barátom magyarázza a számítógép rendszerét vázlatosan, és én nem értem, hova raktározza el a gép a rengeteg adatot. Hogy érzékeljem magyarázatát: egy homokszemre 50.000 adatot tudnak felrakni. Elképzelni sem tudom, de az okos telefon kiborít, mert látom, hogy a tizenéves unokám számomra követhetetlenül lökdösi telefonján a képernyőt.
Csoda, ha a gyermek nem akar szüleivel elmenni nyaralni, vagy társaságba, amikor másként látja a világot a telefonján mint az „ősök”?
A világ így halad előre. Már a fogamzás pillanatában okosabb lesz a gyermek, mint a szülő, mert ha talpon akar maradni, az új ismeretek befogadására kell készülnie.
De a természeti népek gyermekei is így tudnak alkalmazkodni a környezetükben megjelenő változásokhoz, hogy elsajátítják a régit, és arra épitkeznek.

Vegyük ezt természetesnek, de az alapokat mi tegyük le a gyermek lelkébe, szellemébe, érzelemvilágába.
Az iskola nyújtsa azt a tudást, mely nélkülözhetetlen.
És ami pluszt tudunk nékik adni, az nem más, mint a nagy magyarok szellemisége, hazaszeretete, hite, a család fontosságának megértése és nemzetté vegyülése.

Széchenyi Hitelének a szilárd kőzetre rakott sarokköve az Ajánlás.
Minden benne van, ami meghatározza egy nemzet megmaradását.
Ezért írtam az előző észrevételezésemben, hogy minden nemzedéknek el kell olvasni a Hitelt, mert benne az emberi élet alapjai vannak lefektetve.
Nékem is volt szüleimmel és gyermekeimmel is van (volt?) nemzedéki feszültség, de rájöttem: megöregedtem és az okos telefont sem akarom már megtanulni, hogy „jó legyek” náluk. De ami fontos az megvan. A családi szeretet és összetartás.

Befejezésül:
1./ A Széchenyi ismeretterjesztést már az általános iskolában kellene kezdeni, majd folytatni a középiskolában. Mert ez volna a normális.
Ha alacsony a Széchenyi ismeret, akkor a Széchenyi tisztelet is alacsony. Amit nem ismerek, azt nehéz tisztelni.
Értékelni csak akkor tudná az ünnepi beszédében a Széchenyit idéző szónok is, ha tudná, hogy az idézett öt sorban legalább 100 oldal van összesűrítve. Csak az idézetből nem fogja tudni ki is igazán az a Széchenyi.

2./ Állami szintű oktatás és tudományos Széchenyi kutatás szintjének emelése utópia, hisz a Széchenyi Múzeum függetlenségét sem sikerült megőrizni, pedig csak 30-40 millióba került volna évente.
Kekeckedők pedig mindig lesznek.

3./ Az „átírás” jelentőségét utólag észrevételeztem, és tudom, hogy jól értékeltem a munkát, amikor azt írtam: Szükség van rá most és a jövőben is, mert kézikönyv.



Utószó.


Zalaegerszeg Város Önkormányzata és a Magyar Bibliofil Társaság 1994-ben emlékkönyvet adott ki Keresztury Dezső 90. születésnapja alkalmából.
A borítón Kárpáti Éva festőművész képe látható a költőről.
A füzetszerű kiadvány 12 verset tartalmaz, melyek közül egy a Széchenyi címet viseli.
Keresztury végigjárja gondolatban Széchenyi életét, benne tevékenységeit, követve szellemiségét, amíg eljut Széchenyi szobrához, hogy majd a vers utolsó hét sorával reményt és biztatást nyújtson felénk egy megnyilatkozó ifjú szájából elhangzottakkal.

„A név él, a szobor áll, s ki akarhat
többet, mint amit a Hivatal mondat?
De eltűnődöm: szobra elé érve
megállt egy ifjú falka és vezére
anyanyelvén szólt, kihúzva magát:
”Mi is tudjuk, haláli jó fej
volt, példakép, menő reformer”.


Egervölgyi Dezső