A Széchenyiről készült szobrok sokaságával volt szerencsém találkozni.
Egész alakos álló alkotások – Nagycenk, Sopron, Budapest – látványosak és megbizsergetik az ember lelkét, amikor elhelyezi a talapzaton a tisztelet koszorúját.
A többség mellszobor, emlékeztető alkotás, mely csak a szobrász kezétől, szellemiségétől különbözik egyik a másiktól. Ezen szobrok is díszei egy térnek, de csak akkor, ha ébresztő szellemi kisugárzásuk által érzelmi az emlékezés.
Van egy Széchenyiről készült alkotás, mely a maga egyszerűségébe rejtve a hazát helyezi elénk és nem a jelképek sokaságát. 1982. augusztus 20-án volt a Széchenyi-szoboravatás Kecskeméten. Aczél György avatja a szobrot. A hosszú beszéd elején többször hangzik el a Széchenyi név, de közepétől inkább a szocializmusra hivatkozik az avató.
Kiss István szobrászművész, talán „felsőbb” sugallatra készíthette el a Széchenyi emlékművet. 1982-ben Nagy-Magyarország térképpel letakarni a Széchenyi előtti asztalt?
Nem semmi! Nem is tudom minek nevezni e cselekedetet? Bátorság, szándékosság?
De kiemelkedik minden eddigi szimbolikus körítések közül, és azóta sem született ilyen mélyen vágó megoldás, mely a Széchenyi életművet kiemeli a szokványosból és a kora Magyarországát helyezi mindazok fölé és teszi örök érvényűvé.
Vagy nem fölé emeli, hanem ráhelyezi Széchenyi alkotásait és így teszi örök érvényűvé az életművet.
Lehetne egy Trianon emlékmű?
Előkerestem az újságkivágásokat, melyek a szobor avatása után jelentek meg.
A Képes Újságban olvasható Fábián Gyula riportja Kiss Istvánnal. A szobrászművész nyilatkozatából:
„Olyan izzó heves vitát régen éltem át, mint Kecskeméten. Az embereknek igen is személyes ügye lett, a szobrot befogadták. Minden művész legbelsőjében igen is meghatározó, hogy alkotását megszerették -e. Hozzájuk tartozik vagy közömbös számukra. Egyik legnagyobb élményem maradt, amikor Széchenyi felállítása után Kecskeméten jártam, s a Széchenyi terített Magyarország földabroszán apró gyerekek tanulták nagyapjuktól a történelmet. Autóbusszal érkező csoportok jöttek s virágot hoztak a szoborhoz. Ez az alkotás él, ennél nagyobb elismerés nem szükséges a szobrásznak.”
Nem volt akármilyen bátorság 1982-ben egy település terén Nagy-Magyarország térképével takarni az asztalt. Kiss István ezen munkájával bedolgozta magát az Örök Széchenyi emlékek listájára.
2023. május hó
Egervölgyi Dezső
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
