Ha egy ember élete kialszik, megszűnik benne lobogni az a láng, amely tettekre ösztökélte, hogy marad meg emlékezete? Láthatjuk keze munkáját, felfedezhetjük családjában vonásait, levelei pedig kisugározzák jellemét azok számára is, kik eddig nem ismerték. A levelek régebben jóval személyesebb jellegűek voltak, mint manapság; hiszen ez a romantika korában nem reklámot, vagy bármiféle vásárlási szándékot népszerűsített, hanem a lelki és a fizikai tartalom józan ötvöződésének mértékeit találjuk meg benne, valamint hű képet annak írójáról.
Széchenyi István kiterjedt levelezést folytatott: Eddig 2500-3000 darab az ismert írások száma. Magyar, Német, Angol és Francia nyelven folytatott párbeszédet közéleti személyekkel, családtagokkal, barátokkal és ellenfelekkel is. A fennmaradt levelek közül az elsőt 1800. 09. 22-én küldte el, Széchenyi Jánoshoz:
1800. 09. 22. Czenk, Levél Széchényi Lajosnak.
"Kedves Lajtsim!
Kívánom, hogy sok esztendőket szerentséssen élly, és engemet szeressél. Tsokollyad helyettem Édes Papám’ és Mamám’ kezeit, jó Fánnit és Zsófit is. Belloni kisasszont, Tibolth Úrat köszöntsed és szeressed
Pistádat.
Czenken 22-ik Aug 1800."
Mikor e sorok íródtak, hazánkfia kilenc esztendős volt. Ahogy a Napló olvasásakor, így itt szintén szembeötlik, hogy a rendszeres levelezés az évek alatt folyamatosan valósult meg, hiszen két alkalom között évek teltek el. Kiknek és hogyan írt Széchenyi István?
Az első időkben leginkább szüleinek, közeli hozzátartozóinak, mély tisztelettel beszámolva életéről, körülményeiről, illetve katonaként átélt eseményekről, a vallás és a lélek dolgairól, egészen az 1810-es évek közepéig. Tíz évvel később megszaporodnak a közügyek valamint a barátoknak szánt levelek. Meg kell említenünk azokat a memorandumokat, melyeket Metternich hercegnek ír, sajnos kevés sikerrel, pedig őszintén megmondja kit tekint valódi magyarnak: Nem azt aki itt él, hanem azt, aki a nemzetért munkálkodik.
Wesselényi Miklósnak kezdetben németül ír, magyar nyelven 1826 májusától. Feladatai és felelősségei megnövekedésével a címzettek száma is egyre bővül. Hamarosan a kaszinó, a lóverseny és az akadémiát érintő témák kerülnek sorra: Személyes levelekre egyre kevesebb ideje jut.
Párbajra felhívó leveleit (melyekből négy darabot találunk) izgalmas elolvasni: Tisztelettudóak, de mégis határozottak. A harmincas évekre Tasner Antalnak, tanácsosoknak,a nádornak, gyárosoknak, minisztereknek ad beszámolót, fogalmaz meg kérést vagy utasítást.
1831-ben Kedves Jobbágyimhoz! címmel nyílt levelet irat a kolerával szembeni védekezés érdekében a cenki parasztoknak. Érdemes megfigyelni – ahogy tevékenységei szaporodnak – leveleinek terjedelme egyre csökken (pár kivételtől eltekintve), ami érthető.
Számos olyan irat létezik, melynek nem tudható ki a címzettje, mikor lett lejegyezve, de az írójuk Szécheny István. A rendszeres levélváltások egyfajta fegyelmezettséget eredményeztek: A negyvenes évek Széchenyije nem csak időbeli eltérést mutat a tízes évek Széchenyijével szemben, hanem érettséget és összeszedettséget is felfedezhetünk. Mint írtam Wesselényivel kapcsolatban, személyes sőt intim dolgokat ugyanúgy megosztott ezen a módon az arra méltóknak, mint azt élőszóban tette. 1848-ban, összeomlásakor levelei lelki csapongásról, bizonytalanságról és félelemről árulkodnak. Mikor később Döblingbe kényszerül távozni, egy sor összefüggéstelen levelet hagy maga után Cresencenek, politikai barátainak, de önvallomás formában is ír: elítélve minden jót, melyet tett, magát vádolja a március óta tartó helyzetért, antikrisztusnak vallja magát, aki mindenkit kihasznált és megnyomorított. Aláírása többé nem a tőle megszokott Stephan, vagy Gróf Széchenyi István, hanem csak ennyi: Széchenyi, a szegény Gazfi. Önvádjait németül jegyezte le.
Mikor 1859-ben újra tollat ragad, hogy Naplóit folytassa, levelezése megint megélénkül. Családjának, továbbá a döblingi gyógyintézet vezetőjének és feleségének ír gyakran. Többnyire szűkszavú, személyes hangvételt tükröznek ezek a mondatok. Utolsó fennmaradt levele így szól:
1860. 03. 27. Madame Rosalie Goergennek.
"Kedves Nagyságos Asszonyom, a legalázatosabban jelentem, hogy még élek – de persze nagyon gyöngén és a legrosszabb kedvvel a világon. – – Teát azért mégis kérek, mivel megint eltelt két hét. – Kiss, ki tegnap este sakkozni jött hozzám, azzal az egész egyszerű hírrel lépett meg: 'Hogy van Jósika báró?' Sokkal jobban, 'és hogy érzi magát Meskó bárónő?' – Ő meghalt!… akit nem is tartottak olyan rossznak – – ez szörnyű, és még mindig reménykedem, hogy nem is igaz. –
Remélem, Kegyed ma már egészen jól van, és nem fogja megtartóztatni magát attól, hogy „unalmasságomat” ma ebéd után látogatásával felüdítse – –
Összetört, de hálás érzülettel
hűséges barátja és szolgája
St[ephan] Gr. Széchenyi"
Az első és utolsó távirat közt hatvan év telt el, három emberöltő. Széchenyi István megtört lelkében, de mégis, mind sorai, mind élete arról tanúskodnak, hogy egy bíráló és büntető rendszerben sem győzhette le, nyomhatta el őt a félelem!
Zilahi Zoltán
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
