Ez a munka nem teljesen egyedülálló Széchenyi István írásai között. Elő-elő kerül a „Lovakrul”-ban, illetve a Világban is. A téma veleje, hogy jobb lovakat tenyésszenek, melyek miatt jobbak a versenyek, ami pedig újabb területen eszközölheti a haza dicsőségét!
Bevallom, korábban azt se tudtam, hogy létezik Széchenyi Istvánnak ilyen alkotása. Ahogy egyre jobban beleástam magam életének, munkásságának tanulmányozásába, úgy váltak ismereteim mind világosabbá, terjedelmesebbé. Felkerestem azt a bizonyos internetes portált, és hamarosan hozzájutottam a könyvhöz. A bevezetőben a szerző megindokolja, hogy miért értekezik erről a kérdésről, azonban az indoklás itt egyben tényfeltárás is, hiszen szóvá teszi, hogy Magyarországon ló dolgában nagyszámú félreértés és tévedés létezik, a többség pedig tudatlan. Az Orosz József szerkesztette Hírnök című újságban megjelent egy cikk, Pesti Lajos tollából, melyben a hazai lóversenyzésről, lótenyésztésről írja meg gondolatait, ezek azonban a gróf szerint nem tükrözik a hiteles valóságot, emiatt kezdett ebbe a munkába. A tőle megszokott módon, nem kezd vitatkozni, hanem tényeket állít a feltevésekkel szembe. Példákkal illusztrál, saját tapasztalatait írja le. Nagyon sarkalatosak, sőt egymásra épülők ezek a mondatok. Jelen helyzet – mint mondja – közel sem tökéletes, de húsz évvel ezelőtt még ennyi idő, pénz sem volt belefektetve, és nem vol akkora összefogás sem , mint ma.
Szót ejt a tenyésztés nehézségeiről, valamint arról, hogy amennyiben egy ló versenyképessé is válik, akkor a nyerhető díj összege igen csekély, mindössze 1039 arany. A parasztnak nincs se ideje, se pénze, se tudása, hogy kifejlessze a tökéletesen alkalmas fajtákat, de ha lenne, akkor sem érné meg, mivel a szükséges és rendszeres költségek jóval nagyobb összeget képeznek, mint a megnyerhető aranyak mennyisége. A jó ménesek hiányoznak, a feltételek kedvezőtlenek. A magyar szükségletek és hiányok pótlására ezúttal is az angol példa a megoldás.
Széchenyi István ezt hat pontban feji ki:
1. Angliában több elkülönült faj van
2. Külön fajok külön célokra tenyészthetők
3. Gondjuk van arra, hogy heterogén fajok ne keveredjenek
4. Sok fajnak eleve telivér mén a nemzője
5. Angliában eleve a kezdettől fogva próbálják a lovak alkalmasságát
6. S a fő: Minden ló dologban tett munkát gazdasági és kereskedelmi tőkeként kezelnek.
Az ellenzők azonban most sem hiányoznak, mégpedig azok akiknek jelszavuk: "Csak az angolokat utánozzuk, ez itthon nem lehet sikeres, jó minden úgy, ahogy van!" A szerző higgadt, néhol pedig ironikus, kicsit csipkelődő módon mutatja be ezen okfejtések helytelenségét. Félő, utal rá, hogy mi magyarok, kik mindig is lovas nemzet voltunk, javítások híján elveszítjük ebben való szavunkat.
Befejezésül fogadásra kéri fel Orosz Józsefet: Cáfolja meg állításait – de hitelt érdemlően –, ha ugyan tudja. Nekem sok időbe telt, míg elolvastam és értelmeztem a leírtakat, valamint el tudtam mindazt képzelni, amit Széchenyi gróf érzékeltetni akart. Örömmel adom közre olvasási élményeme.
Meggyőződésem, hogy a jelen eredményei a múlt sikereiből születtek.
Zilahi Zoltán
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
