Gróf Széchenyi István Intelmei Béla fiához

Az Intelmek című írás több részből áll, de egyetlen kötetként kapható. Internet kapcsolat segítségével is hozzáférhet bárki, első ízben nekem ez jelentett segítséget, de elhatároztam, hogy nem hiányozhat könyveim közül sem. Mivel olyan műről van szó, amely több kiadást ért meg, könnyű volt beszerezni, de ez semmivel sem csökkentette szememben képviselt értékét. Az Intelmek 1857. november 7-25. között íródott.

A gróf mondanivalóját azzal kezdi, hogy leírj milyen volt Béla eddigi neveltetése. Tulajdonképp nem szembesítésnek, hanem a gondoskodás bemutatásának szánja.
Értékes tulajdonságait emeli ki fiának ezután, amely jó apai meglátásról tanúskodik, hiszen ha a hibákról esik szó, fontos éreztetnie, hogy mindezek ellenére szereti és becsüli Bélát.

Bizalmába hívja, arra, hogy legyen köztük mélyebb az apa-fiúi viszony. Intelmei azzal kezdődnek, hogy megemlíti, felsorolja kötelességeinek elmulasztását. Kérdőre vonja csapongó életvezetéséért: Miért él így és vág bele dolgokba felelőtlenül? (például újságírás, pénzköltés). A gróf és felesége közt bemutatott párbeszéd látattja, hogy Béla milyen közömbös anyjával szemben.

Hiányolja Cresence felé való szolidaritását és gondoskodását. Szóvá teszi, hogy tanácsait nem fogadja meg (például házasság). Felsorolja azokat a dolgokat, melyekre kérte fiát:
"1° Olvasd el minden nap a számodra saját kezemmel írt Pantheont, s ennek segítségével fürkészd bensődet.
2° Vezess rendszeres számadást.
3° Rendszeres naplót - hasonlóképpen.
4° A ceruza legyen mindig kezed ügyében, hogy följegyezhess mindent, ami eszedbe jut, amit észreveszel stb., azután pedig írd össze azokra a fél ívekre, amiket Veled adtam.
5° Foglalkozzál behatóan és alaposan a „borászattal” stb. stb.
6° Brüsszelben en passant keresd fel a brabanti hercegnőt, és végül:
7° Szerezd meg számomra a Punch kontinuációját - London: published at the office 85 Fleet Street."

Apja megjegyzi, hogy ezeket Béla nem vette komolyan. Nem haszontalan, ha elolvassuk a kis pantheon szövegét! „Túlságosan sokat ettem? Vagy olyasvalamit, ami ne tesz jót az egészségemnek? Túl sokat ittam? Haszontalan dolgot mondtam vagy éppen valótlanságot? Bajt szereztem valamiféle élőlénynek, netalán egy embernek is? Tettem olyasmit, ami károkozó a testemnek? Elmulasztottam valamit, ami szellemem fejlődéséhez szükséges vagy legalábbis üdvös lett volna? Gondolatban, érzésben vagy éppen cselekedeteimben érzéki voltam? Elmulasztottam egy lehetőséget, amely adva volt nekem, hogy embertársaimmal jót tegyek? Vagy akár csak azt, hogy az állatok létén könnyítsek? Teljesen egészséges vagyok? Tettem olyasvalamit, amit a Világ előtt, sőt még Anyám előtt is rejtegetnem kell – vagy csupán szégyenkezve kellene megvallanom? Elfecséreltem, elpazaroltam haszontalanul az időt? Rendes, figyelmes, takarékos, rendszerető, hallgatag, diszkrét vagyok?
Vezetem-e naplómat és számviteli könyvemet, mint ahogy elhatároztam, és gondolok-e mindarra, amit megígértem a szüleimnek! Méh vagyok-e, amely otthonunkban lévő hozzátartozói javára gyűjtöget, mézzel gazdagodva tér haza, vagy here, amely csak élvezetet keres? Elfelejtettem, ha csak egy pillanatra is, hogy törekednem kell? Elfeledkeztem arról, hogy mi az én utazásom fő célja?”

Konkrét példákkal illusztrálja, hogy fia felelőtlenül pazarol és költekezik, de végezetül tanácsokat ad, kéréseit ismét megfogalmazza:
„1ször: Ha ki tudod hozni birtokainkból tartósan a legnagyobb hasznot.
2szor: Ha bor- és pinceügyi nézeteimet kellőképpen méltányolod és e szerint cselekszel.
3szor: Ha valóban segítesz a Mamának, hogy háztartásunkban, amelyből azért ne hiányozzék semmi, - mert én lelkemből utálok minden gueuserie-t - olyan kevésből kijöjjön, amilyen kevésből csak lehet
4szer: hogy tarts magadnál állandóan ceruzát, és jegyezz fel mindent, ami eszedbe jut, amit észreveszel, s azután vezesd rá azokra a fél ívekre, amiket Veled adtam.
Az 5ik, amire kértelek, a borászat volt,
6szor: arra kértelek, hogy en passant keresd fel a brabanti hercegnőt..." Levele végén kiemeli, hogy tisztában van azzal, hogy apa kell neki, aki azonban tébolydában ül.

Az Intelmeket sokszor olvastam. Stílusa más, mint a többi Széchenyi műnek. Kicsit olyan volt, mintha a gróf az olvasás idejére ugyanúgy apám lett volna. A Pantheont ma is gyakran forgatom.

Zilahi Zoltán