Széchenyi Zsigmondról is készült érem

Széchenyi István numizmatikai emlékeinek összegyűjtése, és feldolgozása során vettem észre, hogy festmény, metszet, fotó mindegyik említett Széchenyiről található, de érem csak Ferencről, Istvánról, Ödönről.
Ferencről az utóbbi időben több érem is készült, megemlékezve a „múzeumról” és a „könyvtárról” de ezen intézmények, dolgozóik munkáját is Széchenyi Ferenc éremmel ismerik el.

Istvánról készült érmek száma már meghaladta a százat. Emlék, jutalom, díj, alkalmi, és még sok más címen készültek Széchenyi István nevével, nevére érmek.
Ödön nevére készült érmekkel jutalmazzák a tűzoltóversenyek győzteseit. Kultuszát jelzi, hogy Nagycenken az Emlékmúzeumban kapott egy falat tevékenysége bemutatására.

A két főpapról nem találtam érmet, ahogyan Széchenyi Zsigmondról, a vadászról sem. Pedig Zsigmond tevékenységét értékelhették volna a környezet és természetvédők, a vadászok, a vadgazdálkodók. Széchenyi Zsigmond felkészült és tudatos vadász volt, tudatos természetgazda, aki tisztába volt azokkal az összefüggésekkel, melyek a természet egyensúlyát voltak hívatva fenntartani. Érdekes, hogy 1973-ban a Hazafias Népfront Környezetvédő jutalomérmére is István került, noha Zsigmond talán illetékesebb lett volna.

A kutatás során megismerkedtem Széchenyi Kingával, aki közölte, hogy nem csak Széchenyi Istvánnak, de 1998-ban születése 100. évfordulójára Zsigmondnak is elkészítette emlékérmét, melyet kevesen tudhatnak magukénak.

Egy iskolaavató, jubileumi megemlékezés, vadásztársasági ünnepség (fémbe) érembe való öntése az a tárgy, mely kézbe véve érzelmi kapcsolatot tud kialakítani az eseménnyel. A szó elszáll, vagy bekötve, a polc többi könyve közé szorítva porosodik, de egy szép érem az íróasztalon, mely kézbe vehető, mindig tud érzelmet ébreszteni az után a szenvedély után – ha finoman is - mely örömet okoz, mely életben tart, mely elkísér a sírig.

Ezért is örültem Széchenyi Kinga, egy rokonáról készült munkájának, mert ugyan ércnél maradandóbb az emlékezet, de az emlékezetet folyton ápolni, életben tartani szükséges, hogy legyen mit továbbadni a következő nemzedéknek. De amikor az emlékezők sora megszakad, nem visz már virágot a sírhoz senki, akkor marad az a tenyérnyi ércdarab, mely a múltból világít, ha értő és érző kezek simogatják végig. De ezek a kezek, már idegen kezek, csak a vérségi kötelék az, melyen átáramlik az a melegség, az áramütés az érem, a hideg bronz érintésére. És megjelenik a szellem – mint a mesében – és életre kelnek a holt tárgyak, lekerül a polcról a könyv, és mesél, mesél a régmúlt időkről, az erdőkről, mezőkről, az életről, és megdobban az olvasó szíve, mert ráérez, hogy ő a folytatása a mindenségnek.

Széchenyi Zsigmond könyveit olvasva érezzük azt a magyar nyelvben megbújó szépséget és a mindent kifejezni tudás eleganciáját, árnyalataival, hajlékonyságával, finomságával egyetemben, mely szintén a magyar örökség szerves része. És mi is az emlékezeten keresztül vagyunk folytatása a mindenségnek és válunk valamennyien a magyar örökség részévé.

Széchenyi Kinga 1998-ban készítette el Széchenyi Zsigmond plakettjét. 2010-ben emlékezünk Széchenyi István halálának 150. évfordulójára, legújabb műve ez alkalomra készült.

A Széchenyi Zsigmond érem:
E: Középen szembenéző arckép, alatta az ábrázolt aláírás
H: Középen grófi korona, felette kettős kereszt, lent 1898-1967
A korona jobb oldalán SzK mesterjegy
Öntött bronz, 69x71 mm

A Széchenyi István érem:
E: Szembenéző mellkép, lenn SZÉCHENYI ISTVÁN
Öntött bronz, 79 mm.