Széchenyi feladata lett, hogy másodelnökként megnyissa az Akadémia 1842. évi nagygyűlését. Október 24-étől írta akadémiai beszédét. November 27-én nyílt meg a Magyar Tudós Társaság 1842. évi nagygyűlése.
A beszéd első részében Széchenyi indokolja, hogy miért kellett nyelvművelő társaságot alapítani.
A beszéd politikai üzenetet is közvetített. Nem szabad erőszakosan terjeszteni nyelvünket a nemzetiségi lakosság között.
A reformkor derekán megalakult a Tudós Társaság (mai nevén Magyar Tudományos Akadémia). Emelvényén pedig ott állt valaki, aki a legtöbbet tette érte: gróf Széchenyi István.
A Magyar Akadémia körül eredetileg nem könyv volt, hanem a nyitóbeszéd írásos közlése. Beszerzése se okozott nagyobb nehézséget: Antikváriumi példányt vásároltam. Annak idején az elsők között szerepelt a Napló mellett ez a kis füzet, amibe többször itt-ott belelapoztam, teljes olvasásának viszont csak most érkezett el ideje.
A bevezetésben tudomást szerzünk az 1825-ben megfogant gondolat rendeltetését illetően, ami magyar nyelvünk művelése. Hiába viszont a siker, ha csupán ismereti gazdagságot ad, melyek mögött bizonyos rejtett motivumok nem derülnek ki. Mindenki beszélhet magyarul, de ennek végső célja nemzeti egységünk megteremtése kell, hogy legyen.
A nyelv egységesít, összekovácsol, és erősíti hazafias identitásunkat. „A magyar mélyen aludt. Eközben nyelvét felejté, nemzeti színét veszté. Sok azt hitte, nem eszmél már fel többé, s el van olvasztva.” - fogalmazza meg egyik gondolatát grófunk. De a magyar felébredt, sőt különlegesen sarkalatos, hogy az akadémia a reformkor első olyan intézménye, amely nemesek adakozásából és összefogásából jött létre. Nagyon fontos ezt megérteniük azoknak is, akik a független haza mellett érvelnek, sőt, intrikáikkal veszélyeztetik a nyelvi világosság apró lángját.
„A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi!”– inti közönségét. Ne hagyjuk magunkat elkápráztatni, hanem törekedjünk arra, hogy igazságunk a honszeretettel egyesített munkával a valóság gyümölcseit teremje meg. Helytelen tehát, ha elhagyjuk arany középutunkat, mert így csak két szélsőség valamelyikébe csúszunk:
Vagy azt hisszük, hogy minden rendben, nincs min javítani, ami miatt semmit se fogunk tenni, de talán azt is gondolhatjuk, hogy Magyarország olyan rossz állapotban van, amin csak fegyverrel lehetséges változtatni, reformokra kár időt pazarolni.
Őrködjünk józanságunk felett, mert akkor lesz nagy, dicső és szilárd honunk.
Zilahi Zoltán
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
