A Fejér-megyei Széchenyi Szövetség jelvénye vásárlás útján került gyűjteményembe. A jelvény leírása:
Csúcsára állított címerpajzs. A pajzs szélén körben, 2 milliméter széles fehér szegély, melyben felírat. Fenn: FEJÉRMEGYEI - balra: SZÉCHENYI jobbra: SZÖVETSÉG.
Középen a címerpajzs alakját utánzó sötétkék mezőben a talpából kinövő, fehér kettős kereszt.
Réz, zománc. Magassága 14, szélessége 12 milliméter.
A jelvény teljesen ismeretlen volt számomra, szakirodalomban sem találtam utalást, ezért az Országos Széchenyi Szövetség történetét leíró könyvet vettem elő, bízva, hogy találok támpontot a jelvényhez. A felhasznált irodalom: Az Országos Széchenyi Szövetség története, működése és hivatása. Pályamű. Írta dr. Kerék Mihály az Országos Széchenyi Szöv. V. elnöke. – Budapest, 1932. A könyvben a jelvényről nem találtam utalást sem, de a 25 éves Országos Széchenyi Szövetségről (1907-1932) mindent elolvashattam a 166 oldalas „Pályaműből”. Olvasva a Széchenyi Szövetség alapításának történetét, rájöttem, hogy nem lehet röviden ismertetni a lényeget, mert a XIX. század vége, a XX. század első évtizedeinek története sokkal bonyolultabb, hogy pár sorban össze lehessen foglalni. Világháború, gazdasági válság, forradalmak, Trianon stb. Az Országos Széchenyi Szövetség megalakulása szükségszerű volt. A korszellem kényszerítette ki a liberális szellemiséggel szemben – mely elárasztotta Magyarországot – a Széchenyi Szövetség létrejöttét. A 14 milliméteres jelvény mögött milyen társadalmi mozgás, külső-belső erők összecsapása, és mennyi féle ismeret kering a korszakról, igaz és hamis. Különösen 1945 után volt kiszolgáltatott helyzetben a történelemoktatás, amikor is a két háború közötti időszak tabunak számított. Most, talán változik a helyzet, és visszatérünk az „igazihoz”, mert van rá igény.
Sok olyan ismerethez jutottam első kézből a könyv olvasása folytán, mely ismeretlen volt számomra. Ezek után a jelvény keletkezésének története már nem is volt számomra érdekes, és akkor döntöttem, hogy a könyvből kiemelt idézetekkel hívom fel a kedves érdeklődő figyelmét az Országos Széchenyi Szövetség történetére. (Van olyan érzésem, hogy találkoztam már a könyvben leírtakkal.) Ideje, hogy komolyan vegyük múltunkat és becsüljük meg azokat a személyeket, akik szellemharcosai voltak a Hazánk, még ha ismeretlenek maradtak is számunkra. Egervölgyi Dezső
*** Idézetek a fent jelzett műből Előszó. „Mindenekelőtt részletesen foglalkozunk a Széchenyi Szövetség alakulását közvetlenül megelőző évek magyar viszonyaival. Rendkívüli érdekes korszak képe jelenik meg eme időszak jellemzésében szemünk előtt. A liberalizmusba belefáradt nemzet ébredése ez, az új, eddig ismeretlen erőknek a megmozdulása, amelyek a nemzet többségét alkotó földművelő társadalom széles rétegeiből törtek fel és kerestek érvényesülést. Igen figyelemreméltó a hatalmi politika magatartása ezzel az elfojthatatlan mozgalommal szemben. Az agrárizmus tulajdonképpen belső szabadságharc az egyeduralomra emelkedett liberalizmus elnyomása ellen, amely sajátos nemzeti egyéniségünk legbecsesebb értékait és legfontosabb tényezőit tette tönkre. Az Országos Széchenyi Szövetség kebelében tömörült ifjúság, amikor az újjáébredő agrárgondolat jegyében szervezkedik, voltaképpen nemcsak agrármeggyőződése mellett tesz hitvallást és nem is akar egyoldalúan egy társadalmi vagy gazdaságpolitikai irányzat szolgálatába állani, hanem ezzel az elhatározásával félreérthetetlenül azon nemzetépítő reálpolitika hívéül szegődik, amelyet gróf Széchenyi István vallott és élt, szemben a tévesen értelmezett liberalizmusból kijegecesedő magyartalan, kozmopolita törekvésekkel. Nyilván a Széchenyi Szövetség hivatása és jelentősége akkor áll helyes megvilágításban előttünk, ha az egykorú miliőbe beállítva szemlélhető.
Ezért feladatuk lesz a századforduló politikai, közgazdasági, társadalmi, nemzetiségi és szociális viszonyait vizsgálat tárgyává tenni.” (I.m. 5.p)
*** „Az egyetemi és főiskolai hallgatók Országos Széchenyi Szövetsége alakuló közgyűlését 1905. november 25-én tartotta a Köztelek nagytermében. Schandl Károly tartotta az első beszédet, amelyben kifejtette, hogy az ifjúság újjászületését jelenti az a tette, amelyben a magyar nép sanyarú helyzetben lévő alsó osztályaival való érintkezésre és szociális munkára egyesül. A magyar népet azért, mert végső elkeseredésében megfeledkezett hazájáról, nem lehet a bélpoklosok sorsára juttatni, hanem bajainak orvoslásával a hazának vissza kell adni. Azért indította meg az ifjúság ezt a mozgalmát, mert nem engedheti, hogy ön-vérét, a magyar népet idegen bujtogatók szipolyozzák.” (I.m. 65.p.)
*** A Széchenyi Szövetség munkarendje. „Ez irányelvek figyelembevételével a Szövetség megállapította részletes munkarendjét, amelyet Schandl Károly elnök szövegezett meg és hozott nyilvánosságra. „Körünk önképző céljának megfelelően a nemzetgazdaság köréből kéthetenként nyilvános felolvasó üléseket tartunk, amelyre a szervezetünkön kívül állókat, az érdeklődő közönséget is meghívjuk. E felolvasásokra nemzetgazdasági és szociális irodalmunk kiválóbb alakjait fogjuk felkérni, akik a legégetőbb kérdések közül világítanak meg egyeseket. Itt fogunk találkozni Mailáth József gróf, Bujanovits Sándor, Bernát István, Rubinek Gyula, Földes Béla, Prohászka Ottokár dr., Nagy Emil dr., Geőcze Sarolta, Gaál Jenő dr., Buday Barna, Szilassy Zoltán, Sághy Gyula stb. neveivel. Különösen ki kell itt a tárgy tekintetében emelnünk a szövetkezeti eszmét, amely a népmentő akcióknak már is legkiválóbb eszköze.” (I.m. 69.p.)
*** A Széchenyi Szövetség működése. „Hogy az a sok szép gondolat és terv, amelyet a Szövetség a fentiekben maga elé tűzött, nem papiros program maradt, bizonyítja az az aktív és eredményeiben is figyelemre méltó működés, melyet a Szövetség megalakulása után elkezdett. 1906. február 2-án történt az első kiszállás Monorra, ahova a Szövetség hét tagja ment ki saját költségén a szociáldemokrácia által beszervezett munkásság körébe. Az eredmény pozitív értelemben meglepő volt.
A Szövetség fiatal tagjai egyszerre megnyerték a falusi nép rokonszenvét, amit bizonyít az, hogy nagy számban jöttek a megkeresések a Szövetséghez vidéki előadások tartása végett. A széchenyisták megfordultak még ugyanabban az esztendőben Kassán, Móron, Kápolnásnyéken, Zircen, Selmecbányán, Székesfehérvárott, Temeskutason, Temesváron, Kalocsán, Vadászerdőn, Kunágotán, Cibakházán, Kassaújfalun, Pápán, Sóskuton, Magyarbánhegyesen, Felsőgallán, Csokonyán, Máramarosszigeten, Koroncon és még több helyen. Ezekben a községekben sikerrel fejtegették a szociáldemokrácia káros hatását, a gazdakörök és a szövetkezetek hasznos voltát, a bérlő szövetkezeti mozgalmat és az amerikai visszatelepülés eszméjét. Több helyen gyakorlati eredményeket is értek el. Kunágotán és Koroncon gazdaszövetség, Újpesten Fogyasztási Szövetkezet, Zircen Gazdakör, Temeskuton Hitelszövetkezet alakult, más helyen pedig mozgalom indult az alakulásra.
Az Országos Széchenyi Szövetség zászlóbontása az a nagyszabású ifjúsági ünnep volt, amelyet a Szövetség megnyitó díszközgyűlésként tartott a Köztelek nagytermében 1906-ban. különös jelentőséget adott ennek az ünnepélynek Apponyi Albert gróf kultuszminiszter megjelenése.”(I.m. 75.p.)
*** „A Szövetség propagandája csakhamar a vidéki főiskolai ifjúság körében is híveket szerzett az általa hirdetett eszméknek. Gyors egymásutánban alakultak a vidéki Széchenyi Szövetségek, elsőnek 1907 őszén a Délvidéki Széchenyi Szövetség Temesváron, majd ezt követőleg december havában a Dunántúli Széchenyi Szövetség Pécsett, a fejér megyei Székesfehérvárott és az Alföldi Széchenyi Szövetség Kecskeméten. Ezeken kívül rövid időközökben létrejött egy-egy Széchenyi Szövetség Kassán, Sárospatakon, Baján, Pancsován, Selmecbányán, Eperjesen, amelyek az Országos Szövetséggel karöltve, különösen a falusi népművelés terén fejtettek ki érdemes tevékenységet.” (I.m. 78.p.)
***
„Úgy a belső szellemi munkában, mint a Szövetség külső szociális irányú és népművelő tevékenységében egyik vezető szempont a kozmopolita törekvések ellensúlyozás volt. A Galilei Körben szervezkedő radikális-szabadkőműves ifjúság nagy lelkesedéssel dolgozott és hatalmas önművelő tevékenységet fejtett ki, éppen nem eredménytelenül. Jászi Oszkárt tartották szellemi vezérüknek, aki ebben az időben, mint a Huszadik Század szerkesztője már igen veszedelmes szerepet játszott azoknak a magyartalan, destruktív szellemi mozgalmaknak az irányításában, melyek főleg nemzetiségi kérdésben érlelték meg leghamarabb mérges gyümölcseiket. Az idegen műveltség befolyása, a radikálisok fáradhatatlan tevékenysége következtében hatalmasan megerősödött…. A Széchenyi Szövetség fiatalságának igen nehéz volt a helyzete azzal a szellemi és erkölcsi infekcióval szemben, amelyet ez a nemzetközi irányzat terjesztett azokban a szociális feszültséggel telített esztendőkben”. (I.m. 80-81.p.)
*** „Czettler Jenőnek igaza volt, amikor keserű szemrehányást tett azok felé, akik ugyanazon világnézeti alapon állva, megnemértéssel kísérték a Széchenyi Szövetség munkáját. Bizalmatlanságuk rendszerint politikai okokból eredt, mint hogy nálunk mindenkor nagy volt a hajlandóság minden mozgalmat politikai szempontból megbírálni. Még olyan derék, magyar nemzeti gondolkozású ember is, mint Gergely György jogakadémiai tanár, aki a magyar nemzet fennmaradását az „ősi intézményekhez, a magyar önállósághoz való mentől konzervatívabb ragaszkodásban” látta, aki a fajmagyar birtokos osztály érdekeit akarta minden más népréteg fölé emelni, merőben egyoldalú, elfogult és így téves kritikával illette a Szövetséget. A máramarosi tanügyi körben tartott előadásában többek között a következőket mondta: „A legutóbbi évtized teremtett egy új társadalmi kört, amely egyenesen a legnagyobb magyar nevét tette ki cégérül. Az ideális alapgondolatot azonban olyan tudós asszonyok vették gondjaikba s olyan keresztszülőket kerestek a csecsemő- szövetségnek, hogy bár annak első gagyogása, a részletes program első hallásra gyönyörűséges vala: sokan voltak már a keresztelőn s ma még többen vannak, akik egyre fokozódó bizalmatlansággal kísérik fejlődését. Az egyetemi ifjúság volt a Szövetség megalkotója néhány évvel ezelőtt. Az említett keresztszülők: az Országos magyar Gazdasági Egyesület és a Keresztény Szocialista Párt.
Mindkét faktor, tüntető lármával lobogtatja a nemzeti eszme zászlaját, pedig egyik sem hivatott az egész nemzet érzületének képviseletére. Az egyik csak a nemzet egyik osztályát foglalja össze; a keresztény szocializmus pedig elsősorban római katolikus papi vezetés alatt álló, nem túlságosan liberális mozgalom. Nemrégiben két országos összejövetelen találkoztam a Széchenyi Szövetség ifjú katonáival. Először Kazinczy szobrának leleplezésénél Érsemjénben (1907. szeptember), ahol a szabadelvűség eszméi ellen intéztek kirohanást a legnagyobb magyar szabadkőműves ércfülei hallatára; másodszor Pécsett a szabadtanítás-ügy híres kongresszusán, ahol a leghatározottabb konzervativizmus igéit szavalták a széchenyisták, szemben az europaer-progresszív-demokrata és szocialista radikalizmussal”.(I.m. 91-92.p.)
***
„A háború és a forradalmak alatt természetesen a vidéki Széchenyi Szövetségek sem működhette. A trianoni Magyarországon közülük mindössze kettő maradt: a székesfehérvári és az alföldi. Így a Széchenyi-szövetségek összefoglaló szervének, a Szövetségtanácsnak az összehívása sem volt egy ideig lehetséges. A veszteséget azonban csakhamar pótolta a széchenyista gondolat gyors térhódítása a csonka ország különböző városainak művelt ifjúsága körében, úgyhogy a Czettler Jenő által 1923. május 31-én összehívott VII. szövetségtanácsi ülésen már megjelentek Székesfehérvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Szombathely, Pápa, Keszthely, Szentgotthárd, Kaposvár, Kőszeg és a rábaközi Széchenyi Szövetség kiküldöttei.” (I.m. 127-128.p.)
*** „A Széchenyi Szövetség kezdeményezése volt az 1907-től kezdve évente rendezett Széchenyi-bál is, amely mindenkor a farsang legkimagaslóbb társadalmi eseményét jelentette. Az úri magyar családok legjobbjai adtak itt egymásnak találkozót abban a nemes egyszerűségtől, finom ízléstől áthatott légkörben, amely a Széchenyi bálokat mindenkor jellemezte. A báljövedelmének egy része közérdekű célokat szolgált, - így például 1909-ben felét a Magyar Háziipari Szövetség kapta, - míg másik fele a Széchenyi Szövetség pénztárába került.” (I.m. 109.p.)
*** „1921-től kezdve a Széchenyi-bálok ismét elfoglalták a magyar társasági életben kimagasló szerepüket. Rendezésében a széchenyisták játszották a vezető szerepet s közülük Tölgyes István, Jalsoviczky Béla, Dubovay Jenő és Szilágyi Zoltán a bálok ügyvezető elnökei voltak. (I.m. 129.p.)
****** Gyűjteményemben található egy 1926-os Széchenyi-báli meghívó. A meghívó első oldalának alján a következő olvasható: „Személyjegy 150.000 korona. – Táncosjegy 70.000 korona. (Ezen összegen kívül a Békés-vármegyében pusztított árvíz károsultjainak felsegélyezésére minden jegy után 10.000 K. adományt kérünk.)" Lent balra: „A tiszta jövedelmet részben az „Országos Széchenyi Szövetség” kulturális céljai, részben a gróf Széchenyi Istvánról elnevezett külföldi tanulmányi alap javára fordítjuk. – A célra való tekintettel felülfizetéseket köszönettel fogadunk.” A Széchenyi-bál tiszteletbeli elnökei névsorban olvashatjuk a Széchenyi Szövetség első elnökének, Schandl Károlynak nevét is. (Egervölgyi Dezső) „A Széchenyi Szövetség csak akkor felelhet meg hivatásának, ha gócpontja tud lenni a múltnál és a mánál különb magyar jövőért dolgozó fiatalságnak. Belső szellemi működésében is erre kell berendezkednie.” (I.m. 145.p.)
Nyomtatás
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|