Garat

Az eddigiekkel ellentétben örömmel nyugtáztam, hogy eredeti, nem pedig reprint könyv birtokosa lettem. Alig mertem lapozni benne, annyira értékesnek tartottam. A nagy vihart kavart Kelet Népe folytatásaként írt Garat nyomtatott formában csak 1912-ben került a boltokba. Nem adta ki, mert úgy érezte, hogy az események sodra miatt a mondanivalója elveszítette aktualitását. Kossuttal, illetve a gyakran megjelenő Pesti Hírlappal nem lehet hosszadalmas időt igénylő könyveken keresztül vitázni. Megegyezett Helmeczy Mihállyal, hogy a Jelenkor című folyóiratban fogja gondolatait megjelentetni. 

Vitairatnak készült, mint több műve. Terjedelme valamivel kisebb, mint a sok Széchenyi írásé, és hasonlóan a Kelet Népéhez a mondanivaló fejezetekre, vagy inkább gondolatmenetekre van osztva. Címét sem helyes figyelmen kívül hagynunk: Garat. Széchenyi egy ízben azt írta, reméli, hogy majd megakad sokak torkán.

Az első szakaszban szót ejt a régi időkről, amikor hazánkban még valóban semmi se mutatott arra, hogy holt állapotából valaha képes lesz kitörni. Manapság azonban jobbak a viszonyok, hiszen létezik országgyűlés, és a magyar nép érdekeit védő politikusok. Sajnos, vannak, akik ezt az elkezdődött fejlődést nem értékelik, hanem előítélettel fogadják a kormány intézkedéseit. Egyik a másiknak tesz keresztbe, noha mindkettőt jó szándék vezérli. "E tengely körül forog a kérdés." - jegyzi meg.
Széchenyi István mindig megfontolta, mit és hogyan ír, most is több példával, azaz a kormány által hozott jó törvények leírásával támasztja alá mondanivalóját. Hibának tarja, hogy a Pesti Hírlap szerkesztője éppen azt az alsóbb réteget korbácsolja fel, akik nem mindig látják azonnal a munkák sikerét, ezért vérszemet kapnak majd. Kossuth és társai legjobb hazafiságuk ellenére sem használnak, sőt, leginkább rombolnak kijelentéseikkel. A politika azoknak való, akik értenek hozzá, értik működését, nem pedig csak úgy gondolják, ismerik a tényeket. Kijelenti, hogy Ő is szereti Magyarországot, pontosan ez az az ok, amiért írni kezdte a Garatot. Talpkövéül a következő szólást állítja: "Cselekednünk kell, ha élni akarunk, gyökeresen, mély sarkalatilag kell cselekednünk."
Tehát az agitáció helyett a hazaszeretetnek tettekben kell kifejeződnie. Ebben a mondatban érdekességeket fedezhetünk fel. Az élet feltétele a cselekvés, hiszen ha nem teszünk semmit, változást sem várhatunk. Gyökeresen, megalapozva, nem belekapva vagy divatból, hanem mélyen, sarkalatosan. Bár nem minden egyes tevékenységét osztja meg grófunk az olvasókkal, de több utalást, konkrétumot találunk saját tetteire, amelyek a magyar fejlődését elősegítették. A könyv hat fejezetből áll, utolsó szakaszának "nincs meg sem a fogalmazványa, sem másolata, csak kis töredéke, maga a mű vége maradt meg." - olvasható a 21. jegyzet alatt Viszota Gyula tájékoztatása, aki a könyv megjelenését segítette munkájával. A fennmaradt kis töredékben megtaláljuk Széchenyi István végső indokát a Garat megírására: Az előző írásában a Pesti Hírlap és annak szerkesztője miatt érzett aggodalmai megvalósultak.

Zilahi Zoltán