Széchenyi, az időszerű európai

hirdetés

Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából megkoszorúzták a legnagyobb magyar bécsi szülőházát és ünnepi megemlékezést tartottak a bécsi magyar nagykövetségen. Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke a megemlékezésen elmondta: Széchenyi az életműve alapján érdemelte ki a legnagyobb tiszteletet, hiszen egész életben Magyarország felemelkedésén munkálkodott. Buday Miklósnak tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.

2016. október 4.


- Elnök úr, Széchenyi személye nem osztja meg a magyarságot. Mi állhat a mögött, hogy 1848 és 49 hőseinek emlékét tiszteljük, Széchenyi István emlékét pedig tiszteljük és szeretjük is?

​- Én nem állítanám, hogy Széchenyit szeretjük is. Nem zárom ki, hogy vannak olyanok, akik szeretik, de abban már nagy eltérések lehetnek, hogy ki mit is szerethet Széchenyiben. Lehet az a kinézet, a gazdagság, a habitus, a hazafiasság, bármi. Inkább arra keresném a választ, hogy mi az az érzés, ami a Széchenyi-ismeret bővülésével magával ragadhat minket? Erre rövid választ nem tudok adni, mert ez a téma tanulmányt igényel. A személyiségfejlődésre (önismeret) és társadalomismeretre van jelentős hatással.

Azt lehet röviden megállapítani, hogy azok a személyek, akik találkoznak a Széchenyi-életművel, akiket megérintenek Széchenyi gondolatai, azok valamiféle jutalomban részesülnek, szerencsésnek tartják magukat, és saját területükön tevékenységüket áthatja Széchenyi szellemisége.

​
- Széchenyi szellemi hagyatéka hungarikum, cselekvő hazaszeretete minden magyar számára példaértékű. Akadémiát alapított, hidat vert, közösségeket vonzott egybe. Gyakorlatiasságából elsősorban mit tanulhatunk Tőle?

- Széchenyi utilitárius filozófus volt (lásd például a Lovakrul című művét), de elméleteinek gyakorlati megvalósítása miatt az előtérben inkább a művek (például: Lánchíd, hengermalom, Duna-szabályozás, dunai/balatoni hajózás, selyemhernyó-tenyésztés), mint az azokat megalapozó elméleti tételek szerepelnek. A könyvei – mai szóval – megvalósíthatósági tanulmányok. Például a Hitel, a Világ és a Stádium a reformkor megvalósíthatósági programjának egyre konkrétabb fázisai voltak. Megtanulhatjuk tőle például, hogy a jól megválasztott célok véghezvitele érdekében a hasznot, az egyesülést, a legjobb szakemberek igénybevételét, a financiális feltételek biztosítását és a folyamatos ellenőrzést tartotta szem előtt. Javaslatait komplexen kezelte, fáradhatatlanul és ügyesen kereste a támogatókat, érvelt, levelezett: „Gyertek emelni azon kincset, mellyel magunk nem bírunk, s mely addig tán elenyészik vagy másoktól vitetik el, míg erősödve magunk is elbírnánk. Fogjatok velünk kezet, hogy egyesült erővel annál előbb s annál hathatósabban mozdíthassuk elő a közjót s egyúttal saját hasznunkat is.” (Selyemrül, Előszó).


- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamatjelmondata. Hogyan érhetjük el, hogy a fiatal magyar nemzedékek is jellemformáló élményeket kapjanak Széchenyi nagyszerűségéből?

- E kérdésre évtizedek óta keressük a választ, hiszen a Széchenyi Alapítvány egyik kiemelt célja, hogy az ifjúság körében növeljük a Széchenyi-ismeretet. Generális válasz nincs, változatos formákat alkalmazunk a társ szervezetekkel együtt (Országos Széchenyi Kör, Széchenyi Társaság) úm. vetélkedők, kiállítások, előadások szervezése, a Széchenyi iskolák diákjainak díjazása (Diákok Széchenyi Díja), pályázatok, a gyűjtő-, kutatómunkára szóló buzdítás, Széchenyi-olvasótáborok szervezése és támogatása, könyvkiadás, tájékoztató anyagok készítése. Munkánk eredményét – ahogyan a pedagógus sem – mi sem tudjuk mérni, de jóleső érzéssel tölt el, amikor azt tapasztaljuk például, hogy a 25 évvel ezelőtti „Kortársunk Széchenyi” középiskolai vetélkedő (melynek szervezésében és zsűrizésében is részt vettem) egyik győztese ma miniszter.

Másrészről célunk, hogy hozzáférhető és az ifjúság számára is értelmezhető, éréket hordozó forrás legyen a Széchenyi-életmű. E cél érdekében írtuk át például mai magyar nyelvre Széchenyi fő művét a Hitelt.

A cikk forrása: >>