Széchenyi halálának 162. évfordulójára

Széchenyi halálának 1860.április 8-a évfordulóján emlékezünk az emberre az életművére, és a szellemére.

Ilyen zűrzavarban mit lehet mondani Széchenyiről? Van-e munkái között, ami aktuális a ma emberének?
Amikor leírom az aktuális szót, eszembe jut, hogy hányszor írták már le, kételkedve, és milyen kevesen találták a szelleméhez a kulcsot.
Életében, halála után mindig árnyék takarta, de mindig voltak, akik ébren tartották szellemiségét.
Mindig voltak Széchenyi-tisztelők, munkáinak ismerői, akik óvták a parazsat a hamu alatt, és amikor lehetett, átadták a zászlót azoknak, akikben maradt HIT, nemzettudat, erkölcs, és önzetlenség a tevékenységhez.

Széchenyi könyveivel, a Hitellel és egyéb tevékenységével egy rendezett világ alapjait foglalta össze, melyet úgy hívtunk, hogy Reformkor.
Most új világrendről beszélünk, de mi marad a régiből?

Megmarad Pázmány, Zrínyi, Széchenyi, Arany, Petőfi, Liszt Ferenc, Vörösmarty, Bartók, Kodály, Fekete István, Makovecz és a többi nagyok?
Megmarad Beethoven, Mozart, Bach, Goethe, Schiller, Dante, Szent Ferenc, Szent Ágoston, vagy az oroszok, Muszorgszkij, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov, Solohov, akik Európát jelentették?
Megmaradnak azok, akik az európai kultúra jelzőkövei, világító tornyai, sarokkövei voltak több mint 2000 éven át?
Vagy nagyon sok mindent, hogy átmentsük egy normálisabb világba, - mely eddig Európát jelentette, ki kell kiselejtezni, jobb esetben a hátsó sorokba rakni a könyvespolcon a görögöket, rómaiakat a középkor szentjeit, a reformkor nagy alakjait, eléjük pedig kazettákkal, lemezekkel, elektromos eszközökkel, kütyükben kell elrejteni a megőrzendőt.

Madách Falanszter jelenete jut eszembe!
Iszonytató!
A „Szép-újvilág” keresztényüldözéssel kezdődik.

A jövendő lehet új világ, de nem lehet emberi, mert lelketlen, merev, szeretet nélküli, és így nem lehet humanista.
Így eltűnik a Széchenyi idézetek hármassága. Kikopnak az emberből a nemzet alapjait szolgáló fogalmak, mint a Hit, Család, Haza, és az ezeket összetartó Szeretet.

Széchenyi életműve ezen átalakuló világban is nyújt olyan szellemi támpontokat, melyeket az ember magával hoz neveltetésénél fogva és használ, mert csak a világ változik, de az ember alkalmazkodik, mert hite viszi előre.
A Hitel c. munkájának ajánló sorai jutnak eszembe, melyek ma is annyira élettel teltek, mint amikor Széchenyi írta.
Így hangzanak az ajánló sorok:

„Honunk szebb lelkű asszonyainak.
Fogadjátok hazám érdemes lányai, tiszteletem és szeretetem jeléül ezen kis munkám ajánlását! Vegyétek, bár férfiakhoz illendőbbnek mondják azt sokan, nyájas kegyességgel pártfogásotokba. A Hitelről szólok, s ami belőle fakad: a becsületről, az adott szó szentségéről, a cselekedetek egyenességéről. Így előttetek sem lehet a tárgy idegenebb, mint előttünk, mert annyi nemes és szép, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve.
Ti viszitek karjaitokon életbe a kisded növendéket, s jó polgárrá nevelitek. A ti nemetek tekintetéből szív a férfi lelkierőt, s elszánt bátorságot. S ha léte alkonyodik a haza ügyében, ti fontok koszorút homloka körül. Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védangyalai, mely nélkületek – higgyétek – soha ki nem fejlődik: vagy nemsokára elhervad, mert ti vontok minden körül bájt s életet. Ti emelitek egekbe a pórt, hallhatatlanságra a halandót.
Üdvözlet és hála néktek.”

A Hitel ajánlása Széchenyi prófétai ihletettségét bizonyítja.
Korunk, melyben élünk, dolgaink melyekre igazolást keresünk, gondolkozásra késztet bennünket, mert szembe megy a morálissal, a normálissal, a természetessel, és ránk kényszeríti eltorzult szellemét.
Ha az Új Szövetség az emberiség megmaradásának könyve, akkor Széchenyi munkái a magyarság hasonló jelentőségű könyvei.
Az olvasó akaratlanul is párhuzamot von a Hitel ajánlása és Szent István ajánlása között.
Szent István felajánlja az országot jelentő Szent Koronát Szűz Máriának, az ország, a nemzet megmaradása érdekében.
Széchenyi felajánlja munkáját a magyar anyáknak, ami szintén az ország érdekét szolgálja.
Mindkét „ajánlás” szimbolikus, de mögötte ott van a megmaradás, a felemelkedés lehetősége, mert a szellem, a nemzet géniusza veszi át a felajánlást.
Szebben nem lehetne szólni a család fontosságáról.

A második idézet az 1846-os Akadémiai beszédben hangzik el.

„A hazaszeretet azon szent láng, melyet, bármily gyermeki érzelemnek gondolják is azt a világ hidegen számító kozmopolitái, nincs mit pirulnunk, mert legtöbb magasztos cselekedet még is innen vette, innen veszi, és innen fogja venni a földön eredetét.”

Hát igen! Kozmopolita barátaink. Mi úgy gondoljuk, úgy is érezzük, a hazaszeretet, mely igaz érzelemből születik, a belőle származó gondolat és cselekvés évszázadokra határozza meg a nemzet jövőjét.

A harmadik idézet.
„A legjobb, legokosabb emberek, akik addig a földön éltek, mind megvallják, hogy magasztosabb vallás az emberfajt még nem világosította fel és létének céljaival jobban meg nem ismertette, mint a keresztény hit; mert mindenekfelett szeretetet hirdet.”

A ma hívő és gondolkozó ember szabadon állíthatja sorba ezen idézetekből kiolvasható jelentést: Isten, Haza, Család. Vagy Isten, Család, Haza. A sorrend mindegy, de a lényeg a hármasság marad, a mi megmaradásunk.
Tegyünk magunkévá az idézetek belső tartalmát, mert születésük nemzeti ihletés.

Befejezésül:

2020 júniusában, néztem a TV-n a Lánchíd ügyében ami ott és akkor történt nehezen viseltem azt. A cirkusz átcsapott valamiféle komédiába. Amit a főpolgármester elkövetett-, azt gondoltam vége a Széchenyi-Lánchídnak. A Dunába rogyasztják szándékosan.
De nem tiltakozott senki. Nagyon bántott a nemtörődömség mely a Lánchíd irányába megnyilvánult. Az ilyen fokú közömbösség a hitehagyás eredménye?
Nincs semmi, csak felelősség nélküli élet, a jólét, mely érzelem nélküli és a pillanatnak szól?
Nincsenek barátok, kapcsolatok, társaságok, melyeket egy közös cél fogna össze?
A Hit és a Nemzettudat hiánya nélkül pedig szétporlad minden.
Nézzünk a „művelt” és „példaként” kezelt nyugatra.
Erkölcsi megújulás nélkül nincs feltámadás.


Egervölgyi Dezső

Zirc