A zirci Széchenyi-szobor felavatása óta (1995,) mindig megemlékeztünk április 8-án Széchenyi haláláról, majd szeptemberben születéséről.
Minden alkalommal más-más témát ragadtam ki a Széchenyi életműből, aktualizáltam mondanivalómat a pillanatnyi viszonyokhoz, időhöz, mert a legnagyobb magyar örök.
„A hazaszeretet azon szent láng, melyért, bármily gyermeki érzelemnek gúnyolják is azt a világon hidegen számító cosmopolitái, nincs mit pirulnunk, mert a legtöbb magasztos cselekedet mégis innen vette, innen veszi és innen fogja venni a földön eredetét.”
gróf Széchenyi István
Egy alkalommal arra figyeltem fel, hogy nem csak Széchenyi István halt meg nagyböjt idejében, 1860. április 8-án, hanem II. Rákóczi Ferenc 1735. április 8-án, Teleki Pál 1941. április 3-án, de Vásárhelyi Pál, Széchenyi közvetlen munkatársa 1846. április 8-án, és 1927. április 2-án szólította magához az Úr Prohászka Ottokár Püspök lelkét.
De nem volna elég, ha 2020-ban csak ezekről a kiemelkedő személyiségekről emlékeznénk. Pázmány Péter születése 450, Zrínyi Miklós születése 400, és Fekete István születése 120. illetve Fekete István halála 50. évfordulójára is emlékezünk.
E személyek nemzetben, magyar hazában gondolkoztak és kézfogásukkal évszázadokat kapcsolnak össze.
A 2020-as esztendő kötelez bennünket. A felsoroltak a sok-sok nemzeti tragédiából kivezették az országot, de a legnagyobb, a 100 évvel ezelőtti tragédia a mai ember lelkét, szellemét is terheli.
A felsoroltak örök érvényű gondolatai segíthetik lelkünk, hitünk erősödését és bízzunk a nagy „rendező” segítségében, hogy a Kárpát-medencei magyarok a „békeszerződésben” foglaltaknak megfelelően szabadon használhassák anyanyelvüket, megkapják autonómiájukat, hogy megőrizhessék kultúrájukat. Az évszázadok alatt elszenvedettekért soha nem kaptunk elégtételt.
A kisebbségbe szorultak szabad anyanyelv használata és egészséges emberi kapcsolatok talán elég is volna, és számunkra elégtételt jelenthetne.
De ehhez változás szükséges az európai unióbeli gondolkozásban és a körülöttünk lévő nemzeteknek politikájában. Azt kellene nézni, mi lenne jó a Kárpát-medencei népeknek.
Fedezzük fel magunknak újra nemzeti nagyjainkat, hogy tisztábban, áttekinthetőbben lássuk a magunk körüli világot. Olvassunk régieket, hogy az unokáknak át tudjuk adni a nemzetmegtartó igazságokat.
Egervölgyi Dezső
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
