ARANY JÁNOS EMLÉKEZETE

Kétszáz éve, 1817. március 2-án született Nagyszalontán a magyar irodalom megújítója és kiemelkedő alakja.
A református hitét mélyen megélő apa – hamuba írt betűkkel – tanítja írni a négyéves gyermeket. Már szalontai évei alatt sokat olvassa a Bibliát, amely biztosan hatással volt későbbi szókincsének fejlődésére, éppúgy, mint az al- és főjegyzőségben eltöltött ideje is, amikor testközelbe került az egyszerű emberekkel, akik ügyes-bajos dolgait intézte.
Két indíték említendő, amely életét biztosan befolyásolta: a reformáció és a magyar nyelv szeretete.

Most ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját. A református Arany, kemény református erkölcsiséget hagyott örökül, amelyet átitatott a hazaszeretet, a mély nemzettudat és a választékos magyar nyelvművelés, amelyet nem használt senki olyan szinten, mint ő.

Arany egy új világot teremtett, hasonlóan Széchenyihez. Új magyar világot, amelyre úgy voltak képesek, hogy leástak a lehető legmélyebbre, a gránitig, és onnan hozták felszínre a magyar lelkiséget, amely a becsület, az erkölcs, a hűség és az igazság fogalmakban testesül meg.
Széchenyi és Arany. E két hatalmas szellem összefogta a nemzetet és örök érvényű örökséget hagytak ránk: ez az örökség a magyar nyelv, amelyen az élet minden alapvető szüksége kifejezhető.

Aki elolvassa Arany János Elveszett alkotmány című eposzát, könnyebben érti meg Széchenyi Hitelét és a folytatást, a kényszerből született Világot. Széchenyi „bársonykesztyűs” kézzel írta a Hitelt. Ugyanakkor Arany János Elveszett alkotmánya a kor kíméletlen szatírája. Arany jól ismerte Széchenyi Hitelét. Széchenyi visszafogott, ami természetes volt nála, Arany viszont maró iróniával elemezte a társadalom mindenfajta betegségét, amelyet szinte megkövesedett formában magában hordott. Tökéletes látlelet egy közgazdasági és egy szépirodalmi munkán keresztül. Egyúttal megismerhetjük Arany humorát, szatirikus vénáját, amely öreg korában is megmaradt – két-, négy-, és többsoros verseiben – melyből öregkori bölcsessége sugárzik felénk. (Széchenyi emlékezete )

Arany Jánosra emlékezünk: a jegyzőre, a tanítóra, az akadémikusra, a költőre. Vegyük le a polcról az Arany kötetet és olvassuk verseit! Egy idő után úgy érezzük, hazaérkeztünk. A jelen valóságból visszaléptünk a magyar ember egykori világába, oda, ahova Arany mindig is visszavágyott. Arany János magyar költő: csak a magyar érzelmű ember tud közelébe férkőzni. Olvassuk verseit és merüljünk el az újrafelfedezés örömében, váljunk részévé a történéseknek.
Ez évben jelent meg az Arany-szótár. A kötet a költő által használt 22 423 különböző szót tartalmazza. A hatalmasra duzzadt szókincs a kifejezés előtt olyan tág teret nyit, és olyan lehetőséget biztosít, ami más nyelvben szinte el sem képzelhető. Arany e nyelvi lehetőséggel, szinte plasztikus és körbejárható alkotásokat teremtett, amelyeknek részévé tudunk válni.

Ünnepelni csak azt a személyt lehet, akit szeretünk. A tisztelet hivatalos, rideg, fémszerűen csillog, de a szeretet meleg, mint az anyaöl. Meg kell érni arra, hogy az ember teljesen átérezze, és isteni ajándékként értékelje, hogy Arany János verseit magyarul tudja olvasni, mint magyar ember. Megértse és magáévá tegye Arany János magyarsága mély értelmét. Aranyt csak mi értjük meg. Egy idegennek olyan, mint nékünk egy XIX. századi külföldi költő.
De nékünk a Toldi költője „Arany”!

Egervölgyi Dezső