|
2016-05-24 04:14
Minden ember szereti az igazságot
|
„Minden ember szereti az igazságot, de a becstelen csak magának, a becsületes ellenben minden felebarátinak …”
Széchenyi István: Stadium
Dr. Körmendy Kinga recenziója Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek című könyvéről.
„Gulág jelenség” címmel nemzetközi konferenciát tartottak Budapesten május 19-én, az ELTE Múzeum körúti tanácstermében, amelyen Horváth Attila, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának docense a magyarországi internálótáborokról tartott előadást. A kitelepítésekről mondott megállapításai nemcsak a gyerekkori hallomásaimat idézte fel családom közeli és távoli ismerőseinek sorsáról, hanem újból elővetette velem Széchenyi Kingának a budapesti kitelepítésekről és a kitelepítettek személyes sorsát is dokumentáló „Megbélyegzettek” című könyvét. A kötet először 2008-ban a Kráter Kiadónál jelent meg, majd 2015-ben a Helikon Kiadónál. Munkájának egyik indíttatása személyes. Az ajánlás: „Édesanyám és Nagyanyám emlékére, akik méltósággal küzdöttek meg a kitelepítés és az azt követő időszak tragédiájával.” A Bevezetésben olvasható másik indíttatás sem nélkülözi a személyességet: „Talán némi vigaszt nyújthatunk ezzel a korszak áldozatainak, ha igazságot szolgáltatni nem is tudunk.”
A korszak a proletárdiktatúra időszaka, közismert nevén a Rákosi-korszak. Ezt a korszakot ma már tárgyalják a történelemkönyvek, irodalmi, filmművészeti feldolgozások is születtek. A történeti tényeket források alapján megírt munkák a levéltári kutatások korlátozottsága miatt nem születhettek. Széchenyi Kinga a ma már kutatható, de nem teljes levéltári anyagra támaszkodik, amikor bemutatja a deportálás indítékait (osztályellenségek), annak adminisztratív előkészítését (összeírások, a törvényi háttér megalkotása). Végigvezeti az olvasót a kitelepítettek keresztútján, az egyes állomásokat forrásokkal jellemzi. Kitelepítés, mentesítési kérelmek, ellenőrzés, munka, a kitelepített gyerekek iskolázása, tanulás, bánásmód, előírások, kapcsolat a helyi lakossággal, majd a júniusi határozat (1953. jún. 28.) következményeként a meghirdetett amnesztia hatását elemzi.
Rehabilitálás nélkül oldották fel a kitelepítéseket, így annak következményei újból súlyos megpróbáltatásokat jelentettek az érintetteknek. Lakásukat nem kapták vissza, sőt eredeti lakhelyükre sem térhettek vissza, megfigyelés alatt álltak. Elhelyezkedéskor, a továbbtanulásnál a fiatal korosztály esetében az osztályellenség, X-es származás kizáró ok volt. Széchenyi Kinga ezeket a tényeket a Budapestről kitelepítettek esetében levéltári forrásokkal dokumentálja, így pars pro toto – rész az egész helyett – nyilvánvalóvá teszi a kitelepítettek sorsának általános jellemzőit.
Az általános jellemzőket a hajdani kitelepítettek visszaemlékezései teszik egyénivé. Életkor, a kényszerlakhely, a helybéliekkel való kapcsolat különböző módon befolyásolta a kitelepítettek sorsát. Idősek érthető módon másképp élték meg, emlékeikben is másképp idézik fel, mint az akkori gyerekek, vagy fiatalok. A helytállásnak, emberi tartásnak példamutató ereje az akkori gyerekek, fiatalok számára meghatározó életfelfogássá vált. „Számos visszaemlékezés, beszélgetés után megállapítható, hogy az átélt megpróbáltatások, veszteségek ellenére sincs a kitelepítettekben bosszúvágy. … [amely] azzal a neveléssel függ össze, amit a többség kapott. Ezekben a családokban korábban, és a kitelepítés ideje alatt is igyekeztek kiegyensúlyozott embereket nevelni, akik felismerik az igazi értékeket, megőrzik méltóságukat a legnehezebb helyzetekben … Olyannal találkoztam, aki nem akar, vagy nem képes beszélni a kitelepítésről, … de olyannal nem, aki emiatt megtagadná magyarságát, hazáját…” (247. old.) Széchenyi Kinga ikertestvérével együtt ilyen családban élte meg 47 sorstárs családdal együtt a kitelepítést Kőteleken, Szolnok megyében.
A kitelepítettek erkölcsi rehabilitálása egyetlen mondat volt, ami abban a szövegben szerepelt, amit azok kaptak, akik igazoltatni akarták a meghurcoltatás éveit. „Az Országgyűlés határozatainak szellemében a Magyar Köztársaság Kormánya is megköveti Önt és hozzátartozóit a személyes szabadságot korlátozó jogtalan sérelmeket okozó intézkedések miatt.” (1992.XXXII.Act. 6-7. §). Az anyagi kártérítés pedig minimális volt. „A rémtettek elszenvedői nem akarnak megtorlást, csak az igazság érvényesítését, a tények feltárását és kinyilvánítását. A megbocsátás Isten kezében van, aminek a bűnbánat az előfeltétele. Az elkövetőknek el kell számolniuk a saját lelkiismeretükkel. A társadalom felé is be kellene ismerniük bűneiket, megbánást kellene tanúsítaniuk.” (267. old.)
Egyéni sorsban az egyetemest, egyetemesben az egyénit, ahogy a sokszor idézett, de sohasem megvalósított költői felszólítás ajánlja: „s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés.” Erre Széchenyi Kinga könyvével – ezzel a nem is kevéssel – példát mutat. Példát mutat abban is, hogy az egyéni sors csak akkor tud egyetemes távlatot kapni, ha a szűkebb és tágabb történelmi összefüggésekbe belehelyezik. Ehhez nemcsak az adott kor nemzeti és nemzetközi történelmében való tájékozottság szükséges, hanem az is, hogy a Rákosi korszakról, annak egyéni és társadalmi tragédiát jelentő tényeiről azok is hitelesen tájékozódhassanak, akik nem voltak érintettek. Ők lehetnek honfitársaink, és ma már lehet az egész globalizált világ. Ebből a szempontból különösen értékes a könyv angol nyelvű megjelentetése, ami a közeljövőben várható. Stigmatized. A History of Hungary's Internal Deportations During the Communist Dictatorship. A kiadó: Helena History Press, Saint Helena, CA. USA.
Ha az angolul olvasó érdeklődő a világtörténelem múlt és a jelen eseményei között hasonlóságot, sőt azonosságot is talál, sajnos nem a véletlen műve. A 2017-ig tartó Gulág emlékévben ezért külön is figyelemre tart igényt Széchenyi Kinga kötete. A Megbélyegzettek emléket állít, lényeges hozzájárulás a történelmi tényeken alapuló nemzeti és nemzetközi tudatformáláshoz. A Bevezetésben így fogalmaz a szerző: „Munkám olyan időszakról szól, melyre nem szívesen emlékezünk, pedig emlékeznünk kell, magunk elé idézve a történteket, hogy az önkény ellen eredményesen tudjunk harcolni.”
Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek. Budapest, Helikon Kiadó, 2015. 591 oldal
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
Ehhez az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
|
További események »
|
|
A Széchenyi-tisztelők eseménynaptára
|
| H |
K |
SZ |
CS |
P |
SZo |
V |
|
02
|
03
|
04
|
05
|
06
|
07
|
08
|
|
09
|
10
|
11
|
12
|
13
|
14
|
15
|
|
16
|
17
|
18
|
19
|
20
|
21
|
22
|
|
23
|
24
|
25
|
26
|
27
|
28
|
29
|
|
30
|
31
|
01
|
02
|
03
|
04
|
|
|
|
|
Legfrissebb képtárak
|
A könyv címe: „Ezt köztünk! Isten áldja!” Alcím: Széchenyi István válogatott levelei.
A kötetet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet gondozásában jelent meg, 584 oldal terjedelemben és 260 levél közreadásával. A könyvbemutató 2014. december 10-én volt az MTA kupolatermében.
|
|
