Izgalmas és tanulságos e régi projekt története, amely közpénz felhasználása nélkül, számos nehézség ellenére is sikeresen megvalósult. A fejlesztőknek le kellett küzdeniük a politika és a társadalom ellenállását, meg kellett találniuk az ebben a korban elérhető legmagasabb szintű műszaki és technológiai megoldásokat, és fel kellett állítaniuk egy olyan üzleti modellt, amely biztosította a beruházáshoz szükséges forrásokat. Az eredmény mind üzletileg, mind műszakilag világraszóló teljesítmény volt.
Ez a kis terjedelmű írás dr. Takács Ernő elnök (Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület) dolgozata, azokat a vonatkozásokat kívánja bemutatni, amelyekről az iskolában különféle okokból nem esett szó, és amelyek ma sem közismertek. Arra fogunk összpontosítani, egyáltalán hogyan sikerülhetett egy ilyen bonyolult tervet végrehajtani.
A Lánchíd csodálatos és máig hasznos műtárgy – Budapest jelképe ma is. Arra fogunk összpontosítani, egyáltalán hogyan sikerülhetett egy ilyen bonyolult tervet végrehajtani, amelyhez szembe kellett menni a sok száz éves nemesi előjogokkal, ellenérdekelt városi önkormányzatokkal, a szakértelem hiányával és sok más nehezítő tényezővel.
Négy olyan férfi kellett ehhez a mutatványhoz, akik közül csak egy volt magyar. Az ő együttműködésük és az ország sok szerencséje kellett ahhoz, hogy ez a híd így, akkor, olyan minőségben elkészüljön.
Jól tudjuk azt is, hogy maga Széchenyi István teljesen készen soha nem láthatta a hidat. De műve – sok más mellett – akkora lökést adott a városnak és az országnak, hogy az megalapozta az első világháborúig tartó első magyar aranykort.
E kis kiadvány a Lánchíd történetének tanulmányozása útján gondolatokat szeretne ébreszteni. Az I. Ingatlanfejlesztés a Lánchíd mai fénytörésben napja szervezői azt szeretnék, ha saját szakmájuk szemszögéből és lehetőségei szerint ők is hozzájárulhatnának egy újabb magyar aranykorhoz.
Hipotézisünk szerint, mint említettük, a Lánchíd megvalósításához
— a félig-meddig barátságos állam mellett – akkor négy személy szükségeltetett:
— a magas rangú véleményvezér és kijáró ember,
— a külföldi sztárépítész,
— a bevándorló, új munkakultúrát meghonosító projektmenedzser,
— a vízióval rendelkező pénzember, afféle korai ppp-beruházó.
A híd építése óta eltelt több mint másfél évszázad alatt a társadalom, a gazdaság, az ország mérete, a szakismeret a felismerhetetlenségig megváltozott.
A híd történetére mint fejlesztési projektumra tekintünk, tehát átadásával sorsa nem ért véget. Elgondolkodunk tervszerű karbantartásán, menetrendszerű átépítésein, háborús pusztulásán, sőt a jövőjén is. Hiszen manapság már egészen más szerepet tölt be Budapesten, mint 1849-ben vagy száz évvel később.
Lássuk először, mi és hogyan történt.
A dolgozat itt olvasható>>
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
