Imre Balázs ajánlása

Széchenyi – egy német nemes szemével

A humán erőforrás menedzsment területen befutott pályafutásom kezdetén, 2001-ben, abban a szerencsében részesültem, hogy a világ egyik legsikeresebb vezetői tanácsadó (fejvadász) cégénél, a Spencer Stuart-nál, a cég düsseldorfi irodájánál dolgozhattam egy évet. A vállalat karácsonyi rendezvényén ismerkedtem meg a cég akkor már nyugdíjas korábbi ügyvezetőjével. Hamar feltűnt az, milyen tisztelettel beszéltek vele és róla. Fritz (August Adolf Helmut) von Gadow nemcsak a nevében és származásában volt igazi nemes (családja a 14. századig visszavezethető mecklenburgi birtokoscsalád), hanem a tiszta látásmódjával, emberségével és bölcsességével is kivívta a vállalat munkatársainak a tiszteletét. (Az utódja egy riportban, ami a Die Welt-ben jelent meg, megemlíti, hogy kifejezetten Fritz von Gadow személyisége volt az, ami őt a céghez csábította.) Miután beszélgetni kezdtem vele, hamar kiderült, hogy többször járt már Magyarországon.

Von Gadow úr iránti kíváncsiságomat csak fokozta, mikor kifejtette: Mindig örül, ha egy magyarral beszélgethet, hiszen példaképe is magyar; úgy hívják: Gróf Széchenyi István.

Részletesen elmondta, mekkora öröm volt felfedeznie ezt a csodálatos életművet. Többször járt a nagycenki kastélyban, ott ismerte meg Széchenyi tevékenységét. Olyan lelkesen és tisztelettel beszélt róla, hogy nem lehetett nem észrevenni; a német úr a magyar Széchényi képében egyfajta példaképre talált. És persze néha meg is lepett, hogy bizony olyan dolgokat is tudott róla, amit én nem…

Hosszú beszélgetésünk összefoglalása helyett álljanak itt báró Fritz von Gadow Széchenyivel kapcsolatos gondolatai, saját tollából:

„Évekkel ezelőtt, mikor a feleségemmel egyszer Balfon jártunk gyógy kúrán, egészen véletlenül találtunk rá a nem messze fekvő faluban egy kastélyra, amely megragadott kiegyensúlyozottságával és viszonylagos szerénységével. Láthatólag egy olyan család lakott itt, amely önbizalmát és magabiztosságát nem a külsőségekre alapozta. Mivel ez a beállítódás mindig is tetszett nekem, kíváncsi lettem és egy olyan ember történetét fedeztem fel magamnak, aki kezdett lenyűgözni:

Egy hazafi, aki nem nacionalista – ez egy apró különbség, amit, legalábbis mi németek nem mindig vettünk észre.

Egy univerzálisan képzett ember, aki otthonosan mozog sok idegen nyelvben és országban; s ugyanúgy érdeklik a tudományok, a technika fejlődése, mint a nemzetgazdaságtan, és – ami hozzám különösen közel áll – a mezőgazdaság az akkori kor társadalmi struktúráival együtt.

Miután tovább olvastam róla, mély benyomást tett rám a kiegyezésre, ugyanakkor változásra irányuló felfogása Ausztriával szemben és vitája radikális ellenfelével, Kossuthtal.

Röviden: életének minden számomra hozzáférhető vonatkozásában egy olyan embert ismertem meg, aki iránt megbecsülést és csodálatot érzek, és akit egy televíziós interjúban, melyben a példaképem iránt érdeklődtek, mint az életem orientálójaként jelöltem meg. Úgy tűnt, hogy a szerkesztő nem sokat tudott kezdeni a válaszommal, talán később saját hasznára utána olvasott, mint ahogy remélhetőleg az egyik-másik néző is informálódott Magyarország legnagyobb szülöttéről.”

Később von Gadow úr és felesége egy ebédre is meghívtak magukhoz kaarst-i otthonukba. Erre az alkalomra meglepetésként a Logod Bt. által kiadott Széchenyi cd-t vittem magammal.
Von Gadow úr nagy lelkesedéssel vettette bele magát a Széchenyi írásokba – ennek csak részben volt nyelvi akadálya, hiszen az írások jelentős része német nyelvű.

A fentiek leírásával a mellett, hogy egy számomra kedves, személyes élményt próbáltam feleleveníteni, bízom benne, hogy hozzájárulhatok ahhoz, hogy a Széchenyi-életművet hungarikummá nyilvánítsák és ezáltal még többen felfedezhessék maguknak határokon kívül és belül Széchenyit.

Budapest, 2014. február 17.


Imre Balázs