Amikor azt mondjuk, hogy ő volt a „legnagyobb magyar”, akkor ennek az értékelésnek különös nyomatékot ad, hogy politikai kortárs ellenlábasától származik ez az elismerő megnyilatkozás.

Szerencsére a magyar történelem során sok kimagasló személyiség alakította hazánk történelmének alakulását, így helytálló annak kimondása, hogy gróf Széchenyi István a magyar történelem egyik legnagyobb alakja, s méltán emlegetjük a legnagyobbjaink sorában. Maradandót alkotott egy olyan korban, amely meghatározó jelentőséggel bírt történelmünk további alakulásában.

Széchenyi mindenekelőtt hazafi volt. Felismerte a kor parancsát, s igyekezett tudását, vagyonát, kapcsolatait és hatalmas energiáit a haza szolgálatába állítani. Hazaszeretete, országának fejlődése melletti elkötelezettsége példamutató. Tanulmányai során kimagasló figyelmet szentel azoknak a stúdiumoknak, amelyek a fejlődés és fejlesztés ügyét szolgálják. Mindenkor nyitott minden újra, korszerűre. Bátorsága, rettenthetetlensége megmutatkozik a katonai szolgálata során is, amikor a győri csatát követően személyes hősi cselekedetével vívja ki elöljárói és társai elismerését. Rendíthetetlen hazaszeretetére példa, hogy inkább katonai rendfokozatáról is lemond annak érdekében, hogy megőrizhesse véleménye kinyilvánításának szabadságát.

Széchenyi művelt férfiú, korának tudós politikusa és gondolkodója volt, ma talán azt mondanánk, hogy politológus államférfija. A legtöbb lexikon úgy említi, mint politikus, író, polihisztor, közgazdász, miniszter. Az mindenképpen helytálló e tekintetben is, hogy tudományos felkészültsége mindenkor találkozott korának, egyben korszakának élenjáró gondolataival és eszmeáramlataival, melyeket legjobb tudása szerint igyekezett beépíteni az ország fejlődését célzó és szolgáló elgondolásaiba. Tudományos igényű felkészültsége mindig összhangban volt hazafiságával. Egyszer oly módon, hogy már-már radikálisan, csaknem forradalmi módon próbált változásokat generálni, máskor oly módon, hogy féltőn óvta a nézeteinél radikálisabb, forradalmibb nézetektől országát, attól félve, hogy ezek aláássák, de mindenképpen veszélyeztetik Magyarország hosszú távú érdekeit, illetőleg e célok stratégiai távlatú fennmaradását. A széles látókörű, világlátott Széchenyi még oly körülmények között is fenntartotta véleményét, amikor kisebbségbe került, vagy támadások kereszttűzében állott. Állhatatossága, szilárd jelleme még ellenfelei körében is elismerésre talált. Szakmai és emberi tekintélye vitathatatlan.

Magyarország fejlődését kijelölő munkássága korszakalkotónak bizonyult: a kapitalista fejlődés, a „piacgazdaság” irányába való elmozdulást szorgalmazó javaslatai megalapozták az akkori gazdaságfejlesztést irányító közgondolkodást. A „Hitel”, a „Világ” és a „Stádium” címen publikált tézisek és elképzelések mind azt célozták, hogy e nagyszabású és átfogó reformelképzelésekkel megindítsa a stratégiai gondolkodást és kijelölje a nemzet felemelkedésének, fejlődésének és haladásának útját.

Széchenyi azonban az elmélet mellett a gyakorlat embere is volt: mai kifejezéssel szólva azt is mondhatnánk, hogy vállalkozó szellemmel megáldott államférfi, aki a politika művelése, és a tudományos elméletek kifejtésemellett számos területen még „hozzáadott értéket” is nyújtott sokirányú munkásságához. Külföldi tapasztalatszerzései során felismerte, hogy az elmaradott közállapotok, a lényeges gazdasági és kulturális különbségek miatt meg kell indítani a nemzeti fejlődést szolgáló, arra hívatott közintézmények megalapítását. Első ilyen irányú kezdeményezése a nemzeti lóverseny meghonosítása volt, az egyesület védnökéül még a nádor személyes elköteleződését is elérte. Soron következő nagyjelentőségű kezdeményezése a magyar tudományos társaság (akadémia) megteremtésének gondolata, amelynek létrehozatalában mind nagyvonalú felajánlásával, mind pedig jelentős szervező tevékenységével részt vállalt. A mai Magyar Tudományos Akadémia elődjének felállításával megteremtette a magyar tudományosság alapjait intézményesen és szervezeti keretekben végző közintézményt. A Nemzeti Kaszinó létrehozásának gondolata a politikai, gazdasági és társadalmi kérdések megvitatására alkalmas fórum megteremtését célozta, amely a nemzeti összetartozás és összetartás ügyét is erősíteni kívánta.

Jelentős államférfiúi szervező munkáját joggal jellemezhetjük kimagasló alkotói munkásságként. Széchenyi István az alkotó ember szinte összefoglalhatatlanul sok irányban fejtett ki maradandót. Régi vágya volt, megy a Dunát igazi kereskedelmi hajózási útvonallá fejlessze, egészen a Fekete-tengerig. Hatalmas energiákat mozgósított a hazai gőzhajózás megvalósítása érdekében: a dunai, tiszai és balatoni gőzhajózás beindításában meghatározó szerepet játszott. Hosszú éveken át harcolt Buda és Pest egyesítése érdekében, s a Lánchíd megépítésének egyik legfőbb támogatója kezdetektől. Nyilvánvalóan ez irányú munkásságával és évtizedes tapasztalataival is összefügg, hogy Batthyány Lajos miniszterelnök kormányában övé lett a közlekedési és közmunkaügyi tárca. Igaz, csak öt hónapig volt a tárca irányítója, de az a hatalmas munka, amit a nemzet fejlődése és a honi közlekedés állapota közötti szakadék áthidalása érdekében tett, nem múlt, s nem is múlhatott el nyomtalanul.

Talán a mai világban egy kicsit háttérbe szorulni látszó erényre is rámutathatunk azzal, ha kiemeljük Széchenyi István példamutató szerelmi- és házaséletét. Családszeretete legendás és mindenképpen példaértékű.

Mindezen fentebb, a teljesség igénye nélkül kifejtett érvek és tények megfelelően alátámasztják azon javaslatunk megalapozottságát, miszerint gróf Széchenyi István életműve igazi „HUNGARIKUM”, amelyet mindenképpen megfelelően kell megismertetni a jövő nemzedékeivel. Életútja egyúttal példamutató iránytű a népek és nemzetek együttműködésére, összefogására, valamint a haladás és a fejlődés ügyének a kölcsönös érdekek figyelembevételével történő érvényesítésére.

 Demján Sándor

 ügyvezető elnök

 Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége