|
Széchenyi – idézőjelek nélkül – ma is a legnagyobb magyar! Széchenyi István az egyetlen, a kikezdhetetlen, akinek örökségét, a magyarság érdekében végzett tevékenységét egyetlen magyar ember sem kérdőjelezte meg. Sem szóban, sem írásban, sem tettekben, sem bármilyen művészi kifejezéssel. Akik ennek ellenére megpróbálták, mert azért akadtak ilyen magyarul beszélő lények, azok arra érdemesültek, hogy örökre eltűnjenek a történelem süllyesztőjében.
GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN SZELLEMI HAGYATÉKA
Szerény lehetőségeimmel sokféle módon igyekeztem Széchenyi nagyságát hirdetni, terjeszteni, műveit, alkotásait kicsikkel és nagyokkal megismertetni. Mint pedagógus, mint tankönyvszerző, mint iskolaigazgató, mint túravezető sikerült talán néhány emberhez közelebb vinni Széchenyi István szellemi hagyatékát és anyagi örökségét. Tankönyveimben mindenki más történelmi személyiségnél nagyobb hangsúlyt kapott a reformkor embere, amit a Gróf Széchenyi István című album részletekbe menően egészített ki. Azt bátran állíthatom, hogy a történelem iránt egyre érdektelenebbé váló ifjúság tudatában Széchenyi neve, személyisége töretlenül él.
A felhívás örömmel, egyben csodálkozással tölt el. Örömmel, mert a magyarok újabb bizonyítékát adhatják Széchenyi István iránti elkötelezettségüknek, tiszteletüknek. Csodálkozással, hogy eddig ez a természetes dolog, nevezetesen Széchenyi szellemi hagyatékának a hungarikumok közé sorolása eddig nem történt meg. Köszönet a kezdeményezőknek, hogy most mégis sor kerül erre…
A több tucat aláírást tartalmazó íveken túl, amit az ajánláshoz mellékelek, egy követendő lehetőség gondolatát is szeretném megosztani a Széchenyit tisztelők körével. A főváros III. kerületében iskolánk kezdeményezésére kerületi Hungaricum vetélkedőt tartunk. Akár sikerül addig a kitűzött célt – a hungaricumok közé sorolni Széchenyi szellemi hagyatékát –, akár nem, Széchenyi István személye, a magyar nemzet érdekében végzett kivételes történelmi szerepe központi helyet fog kapni.
Reméljük, s azért, hogy reményünk valósággá váljon, valljuk együtt Arany János: Széchenyi emlékezete című versének 15. versszakával, hogy:
„S lőn új idő – a régi visszacsökkent –
Reményben gazdag, tettben szapora;
A „kisded makk” merész sudárba szökkent;
Ifjú! ez a kor: „Széchenyi kora.”
Nézd az erőt: hatása mily tömérdek –
De ne imádj: a munka emberé –
Szellem s anyag, honszeretet s önérdek
Mily biztosan lejt a közjó felé.”
Budapest, 2013. november 11.
Bánhegyi Ferenc
iskolaigazgató, tankönyvszerző, történelemtanár
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
