A 163 éve elhunyt gróf Széchenyi István

A 2023. esztendőben talán úgy emlékezhetek méltón Széchenyire, ha az alapokat lerakó után, a munkák folytatását végző Baross Gáborra emlékezem.

De ki is volt Baross Gábor, akinek szobra a Keleti pályaudvar előtti téren, már halála után hat évvel felállításra került?

Baross Gábor 1848. július 6-án született Pruzsinán, Trencsén vármegyében.
Iskoláit Léván és Esztergomban végezte. Jogi tanulmányai alatt Pest város napidíjas alkalmazottja.
Hazatérve, megyei szolgálatban a főjegyzőségig emelkedik. A képviselőházba, mint a pucchói kerület képviselője jutott 1875-ben.
Sokoldalú tevékenysége és munkabírása hamar ráirányította a közfigyelmet. Elnöke volt a közoktatási bizottságnak, hol erélyesen szólalt föl a nemzeti nevelés és az állam jogai érdekében. Érdeklődése – végzettsége ellenére - a közgazdaságtan irányába terelődött, mint sok kor- és munkatársának, akik felismerték Széchenyi munkásságának és a kor követelményének lényegét.

1883 elején a közlekedésügyi minisztérium államtitkárrá nevezi ki. Olyannyira sikeresen sajátította el a tárca ügyeinek intézését, és oly sikeresen mélyült el a szak rejtelmeiben, hogy 1886 végén, Kemény Gábor lemondása után átveszi a tárca irányítását, és teljes erővel hozzáfoghat a minisztérium egész szervezetének és munkaköreinek átalakításához, átszervezéséhez.

Először a vasutak ügye foglalkoztatta, egyre több vonalat szerzett meg az állam részére, és a MÁV egységesítése is Baross államtitkárságához, majd miniszterségéhez fűződik. E munkáját az osztrák-magyar államvasutak óriási hálózatának átvételével, illetve államosításával tetézte be 1891-ben. Ezután az ország minden részébe eljutó főközlekedési vonalakon az állam már egységes vasúti politikát folytathatott. Ezzel a vasút a nemzetgazdaság egyik fő tényezőjévé, meghatározó szereplőjévé vált.

1889-tőla közlekedési és közmunkaügyi minisztérium kibővült a kereskedelemügyi minisztériummal, így Baross kézbe vehette a magyar gazdaságpolitika irányítását és képviseletét. Céljául tűzte ki a hazai és külföldi forgalom lehető teljes függetlenítését, a hazai ipar termelésének emelését és a kivitel elősegítését. Ezért játszott gazdaságpolitikai szempontból nagyon fontos szerepet a Baross-féle árudíjszabás. Az osztrák és magyar államvasutak egységes díjszabással üzemeltek, amelyek igen magasak voltak, de ezen magas díjtételek mögött nem húzódott közgazdaságilag átgondolt koncepció. Baross felismerve a változás szükségességét, új rendszert vezetett be – a Baross féle zónatarifa és árudíjszabás - amely alapvetően rendezte át a MÁV belső és külső életét.
Az ország érrendszerévé változtatta a vasúti közlekedést, és ezen alapokra helyezte további elképzeléseit, amelyekkel európai szintre emelte a magyar vasutat és társadalmát.

„Száz vasutat, ezret!
Csináljatok, csináljatok!
Had fussák be a világot,
Mint a testet az erek.”

Írja 1847-ben a Vasúton című versében Petőfi Sándor.

Baross mérsékelte a magas tarifát, gyűjtődíjszabást vezetett be, amelynek kedvezményei csak a belsőpiacon voltak érvényesek. Az exportirányok felé olcsóbbak lettek a szállítás költségei, támogatta a nyersanyag-behozatalt és sok iparcikkre iránytarifát állapított meg, melynek kedvezményeit külföldi nem vehette igénybe.

A szabadkereskedelmet befolyásoló politikai változások bizonyították, hogy a gazdaságtörténetben ugyan működhet a szabadkereskedelem, de csak időlegesen, mert bizonyos időszakonként szükségessé válik a beavatkozás, a szabályozás. A közvetlen állami beavatkozások mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a korszerűbb termelési feltételek kialakítására irányultak. Az egy kézben összpontosult irányítás és a gazdaság teljes körű áttekintése eredményezte a hatékonyabb fejlődést.

Itt érdemes Darányi megállapítását idézni: „a mezőgazdaság minisztériuma, a Földművelésügyi Minisztérium lassan, észrevétlenül, a viszonyok súlya alatt átalakult közgazdasági minisztériummá.”
Baross kemény küzdelmet folytatott a dunai gőzhajózási társasággal szemben is a magyar érdekekért, de az ipari oktatás rendezése, a postai, vasúti tanfolyamok bevezetése és a magyar kereskedelmi társaság alapítása is tőle indult ki, sok egyéb más mellett.

A vasúti politika és irányítás mellett különösen a Vaskapu szabályozása érdekelte. Ezen nagy és nemzetközi jelentőségű munka előkészületeit is maga vezette. 1892 márciusában személyesen ment megtekinteni a munkálatok előkészültét, de itt meghűlt és betegen tért vissza. Egészségét nem kímélve dolgozott tovább, de erős szervezete nem tudta legyőzni a betegséget.
1892. május 8-án halt meg Budapesten.

1896. szeptember 27-én a Vaskapu ünnepélyes megnyitása alkalmából emlékérem készült. Az előoldalon Ferencz József, a hátoldalon Széchenyi és Baross látható. Baross – bizonyítékául annak, hogy elévülhetetlen érdemeket szerzett az ország európaivá emelése terén – méltán került Széchenyi mellé az éremre.

2001. január 15-én Megjelent a Gazdasági Minisztérium kiadásában a „Széchenyi Terv – A jövő pillérei” című kiadvány. A bevezető sorokat Dr. Matolcsy György jegyezte.
„A magyar nép ismét elfoglalhatja méltó helyét a fejlett európai népek családjában, mégpedig fél emberöltőn belül, és az elvesztett XX. század után megnyerheti a XXI. századot”.
Aztán megnyílt a föld, és tíz év kellet, hogy visszaálljon a régi rend, és újra megjelenjen az „Új Széchenyi Terv”, melyet Orbán Viktor miniszterelnök jegyzett.
„Minden ország életében időről-időre elkövetkezik olyan helyzet, amikor mindenki érzi, hogy neki kell gyürkőzni annak a különlegesen nagy feladatnak, amit újjáépítésnek nevezünk”.

A napokban olvastam, hogy Baross Gábor nevét viseli a Gazdaságfejlesztési Minisztérium.

Öröm számomra, hogy a két „zseni” tevékenységének kisugárzása ennyi idő után inspirálója lehet az ország működésének, lépcsőfok, melyen előbbre léphetünk.


Zirc, 2023. április

Egervölgyi Dezső