A Széchenyi-emlékév és a parlamenti pártok

Az összegző módosító javaslatot a Törvényalkotási Bizottság elnöke dr. Gulyás Gergely terjesztette elő Kövér László Országgyűlés elnöke részére. Az összegző módosító javaslatot és az önálló indítványt egyaránt 174 igen, 0 nem és 2 tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés.

A határozat pdf változata itt olvasható>>

Az Országgyűlés  . ./2016. ( } OGY határozat a róf Széchenyi István születésének 225 . évfordulójáról való megemlékezésről
1 . Gróf Széchenyi István születetésének 225 . évfordulója alkalmából az Országgy űlés tiszteleg és megemlékezik a legnagyobb magyarról, továbbá kinyilatkoztatja, hogy érvényesnek tartja, egyetért és szellemi értelemben követend őnek tartja a gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar emlékének törvénybeiktatásáról szóló 1925 . évi XLV. törvénycikkben foglaltakat, mely szerint :
„A magyar nemzet századik évfordulóját ünnepelvén annak az eseménynek, hogy Széchenyi István gróf a pozsonyi országgyűlésen közéleti munkásságát megkezdte és 1825. november 3 -án példát adó nagy tettével lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását, a nemzetgyűlés elhatározta:
1. § Széchenyi István gróf közéleti munkásságával, melyet alkotásainak nagy sora hirdet, a nemzet háláját teljes mértékben kiérdemelte .
2. § Nevének el nem mulható emlékezetét törvénybe iktatja."

2. Az Országgy űlés üdvözli, hogy a Kormány gondoskodik a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum állandó kiállításának újrarendezéséről, a nagycenki Széchenyi-kápolna felújításáról, továbbá felkéri a Kormányt, hogy egy tudományos szimpózium keretében emlékezzék meg a legnagyobb magyarról .
3 . Az Országgyűlés felkéri a Magyar Postát, hogy emlékbélyeg kiadásával tisztelegjen gróf Széchenyi István születésének 225 . évfordulója alkalmából az emléke el őtt.
4. Az Országgyűlés szorgalmazza, hogy minden anyaországi és Kárpát-medencei magyar közösség megemlékezzék a legnagyobb magyarról.
5 . Ez a határozat a közzétételét követ ő napon lép hatályba.

Indokolás
„A reformkorszak elején kezdte meg fáradhatatlan tevékenységét Széchenyi István gróf, aki azután nemzetünk érdekében oly sok téren annyit alkotott.”
Az egyszeri, ünnepi deklarációt tartalmazó törvénycikkel az Országgyűlés gróf Széchenyi Istvánról e határozattal emlékezik meg, ezzel is tisztelegve a legnagyobb magyar munkássága előtt.

Lázár János Fidesz — Magyar Polgári Szövetség

L. Simon László Fidesz — Magyar Polgári Szövetség

Itt közöljük a határozatot és a parlamenti vita jegyzőkönyvét.

Az előterjesztés

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn.” - vallotta a nemzeti progresszivitás egyik legjelentősebb képviselője, az idén 225 éve született gróf Széchenyi István.
Széchenyi István gondolatai és szerteágazó életműve okán az utókor számára mindig minden téren idézendő példa, legyen szó az ország tudományos és gazdasági fejlődéséről, művészetről, közlekedésről, politikáról vagy éppen sportról. Alakja rövid idő alatt jelképpé nemesült, a modern polgári Magyarország egyik megteremtője, szimbolikus nemzeti hőse lett. Szerteágazó tevékenysége és eredményei a társadalom minden tagja, különösen az ifjúság számára ma is aktuális üzenetet hordoznak. Szükségünk is van olyan példaképekre, olyan példaként felmutatható hősökre, mint amilyen Széchenyi volt, tevékenységének a legfőbb elemei, értékei és eredményei a mai fiatalok számára is értéket, követendő mintát jelentenek. Éppen ezért mondom azt, hogy Széchenyi István a nemzeti progresszivitás legjelentősebb képviselője, és az a progresszivitás, értelmezés, amit az ő életművének áttekintése kapcsán megfogalmazhatunk, a jövő nemzedék számára is átélhető tartalmat, értelmezhető kereteket jelenthet.
(19.00)
A mai kormány is olyan hazát és olyan világot szeretne, mint amilyet Széchenyi István szeretett volna, ahol meghatározó a nemzeti öntudat, a haza szeretete, a tenni akarás, az értelmiségi diskurzus, a szellem fontossága, a becsület, a nemzeti progresszivitás, a hit, a bölcsesség, az önbizalom, a múlt tisztelete, a szociális érzékenység, a szolidaritás; az, hogy akinek van, az áldoz belőle a köz javára, ahogyan annak idején Széchenyi is a saját vagyonából áldozott a közösség oltárán. Gróf Széchenyi István, mielőtt politikai pályára lépett, bejárta a világot, tapasztalatokat gyűjtött, hazajött és megvalósította álmait, megvalósította minden olyan elképzelését, amely egyébként hosszú távra, sőt mind a mai napig hatóan alakította át a nemzetünk kereteit, történelmét, az ország gazdaságát, kultúráját, tudományát. Pedig az akkori időkben még ennyire sem volt fejlett az ország, mint most, tehát igazság szerint egy olyan közegből távozott el, és egy olyan közegbe tért vissza, ahol bizony a világlátás sokkal fontosabb volt, a kommunikációnak a maihoz képest való csekélyes volta éppen hogy nehezebbé tette azt a fajta világlátást és tanulást, ami a mai korunkban a fiatalok számára az internet világában, fizikai helyváltoztatás nélkül is természetes dolognak tűnik.
Ez a fajta szemlélet, hogy ő bejárta a világot, tapasztalatokat gyűjtött, illetve az erre épülő szemlélet a fiatalok számára ma is aktuális példa kell hogy legyen. A mi kormányunkat számtalanszor támadják, hogy nem teszünk elég lépést annak érdekében, hogy a fiatalok ne hagyják el az országot. Mi már itt többször, az ezzel a kérdéssel kapcsolatos vitanapon is kifejtettük, hogy az a szerencsés, ha a fiatalok világot látnak, és tapasztalatokat gyűjtve, más kultúrákat, más szokásokat megismerve térnek haza, és tudásukat a nemzet és a saját szűkebb környezetük, valamint a családjuk számára kamatoztatják.
Engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet, idézem: „Sok jól képzett szakember és fiatal hagyja el az országot és keres külföldön munkát. A polgári erények, szorgalom, tehetség és tudás megbecsülése, mértéktartás, tisztesség helyét egyre inkább a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása veszi át. Az értékalapú elkötelezettség helyébe mindinkább a feltétlen lojalitás lép, a racionális érvelést pedig háttérbe szorítja az olykor demagógiába hajló populizmus.” Itt az idézet vége. Ez az idézet, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, nem gróf Széchenyi Istvántól való, hanem Stumpf Istvántól, és a mai sajtó felkapta ezt az idézetet, illetve felkapta tanulmányának több más részletét is, úgy állítva be ezt a tanulmányt, mintha egy erőteljes kormánykritika lenne. Természetesen az első Orbán-kormány volt miniszterének is joga van a jelenlegi kormányról ítéletet mondani, de ha ebből az idézetből indulunk ki, akkor kimondhatjuk azt, hogy bizony a mi táborunkban, a mi szellemi és politikai közösségünkben is vannak olyanok, akik nem feltétlenül látják jól a helyzetet. Hiszen visszautalok Széchenyire, éppen az ő példájából kiindulva kell hogy a fiatalok világot lássanak, tanuljanak, erősödjenek hitben, erősödjenek szellemiekben, és aztán visszavárjuk őket, legyenek ők a haladás motorjai, legyenek ők, akik valóban értékalapú közösséget hoznak létre, és valóban a féktelen karriervágy és gazdagodás hajszolása helyett a polgári erények mentén élik életüket, szervezik életüket.
Most Széchenyitől egy idézet, ami persze az előbb elmondottak hallatán mégis aktuálisnak tűnik. 1823-ban írta: „Egy olyan országban, melyben oly csekély a közösségi szellem, mint a mienkben, ahol mindenki csak magával törődik, és a közre nem gondol, véleményem szerint valamilyen egyesítés kezdete lényeges haszonnal jár: mert több embernek olyan vállalkozás is könnyű, mely a magánosnak egyszerűen lehetetlen marad.” Itt az idézet vége.
Igen, Széchenyi példájából, tapasztalatából, útmutatásából kell kiindulnunk, közösségi szellemet kell erősítenünk, közösségeket kell építenünk, legyen szó szűkebb közösségről, legyen szó tágabb közösségről, akár a nemzeti közösség összetartó erejéről is.
(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Széchenyi munkásságából és példájából tudjuk, hogy milyen fontos volt számára is az oktatás, a szakképzés erősítése, amelyről bizony ma is csak higgadt keretek között szabad beszélni. Az elmúlt hónapok oktatási vitáiban is csak azt látjuk, hogy a higgadtság, a tárgyalóasztalhoz való ülés az, amelyik a lehetőségét teremti meg az értékes, értelmes vitának, amely aztán a hibákkal küszködő rendszer problémáinak a kijavítását eredményezheti.
Mi is azt láttuk, hogy bizony az elmúlt időszak oktatási döntései közül van olyan, amelyet meg kell reformálni, a rendszer mellett bizonyos szempontból elment az idő, ezért változtatásra van szükség. Amikor változtatásról beszélünk, akkor olyan módon kell változtatnunk, ahogyan azt például annak idején Széchenyi is javasolta; értelmes, tervszerű, konstruktív vitára alapuló változtatásra van szükség.
Széchenyi részese volt a sajtó megteremtésének, a modern értelemben vett polgári sajtó létrejöttében vállalt szerepet, értelmiségieket vont maga köré, részt vett a modern kori Magyarország felépítésében. Bizony ehhez az is kellett, hogy felelősen gondolkodó, értelmiségi diskurzusban részt vevő emberek akarják alakítani az ország sorsát és a politikát. Az értelmiségi diskurzus és a politikai diskurzus között nem volt olyan mély szakadék, mint napjainkban, a politika világában tevékenyen részt vettek a szellem emberei is. Ezekből az értelmiségi diskurzusokból mára sajnos kevés maradt, ezért kell mindent megtennünk annak érdekében, hogy a XX. század után a XXI. században értelmes párbeszédeket folytatva alakítsuk közös dolgainkat.
Bizony van mit tennünk, hiszen azt tapasztaljuk mi, magyarok, hogy a kommunizmus évtizedei megbocsáthatatlanul szétverték a nemzeti öntudatot, a nemzeti elkötelezettséget, ezért van szükség arra, hogy oly példaképeket felmutatva, mint amilyen Széchenyi is volt, mindent megtegyünk a szellemi és fizikai értékeink megmentése érdekében, mindenkivel értelmes párbeszédet folytatva próbáljuk meg az utókor számára továbbörökíteni azokat az értékeket, amelyeket Széchenyi is, és a kora meghatározó szellemi és politikai vezetői magukénak vallottak.
Ha megengedik, hadd olvassak fel egy 1833-as idézetet most Széchenyitől, az egyik parlamenti megszólalásából: „Teljes meggyőződésem, és mondom, hitem szerint, minden hátra maradásunk oka ott fekszik, hogy principiumnak feláldozzuk a dolgot magát, rossz utakon járunk, feldőlünk, kékre ütjük testünket; de hagyján! csak a principium álljon. Csekély népességünket fogyasztja mocsárink dögleletes gőzölgése, korlátlanok vizeink; ez mind semmi: fenn áll a principium! Második oka hátramaradásunknak (de nyilván megmondom, hogy senkit sem akarok sérteni) az, hogy azt gondoljuk, az az igazi patriotismus, az a derék liberalitás, ha mindig oppositiót formálunk a kormány ellen. Azon beretvának, mellyel fát vágnak, elkopik az éle. Így van az oppositio dolga is, mely egyébiránt helyesen használva, nagy gát ám az önkény ellen.” Idézet vége Széchenyitől.
Bizony, tisztelt képviselőtársaim, tanulságos ez az idézet is. Valóban nagyon fontos az, hogy a demokratikus intézményrendszer védelme érdekében megfogalmazzák a kritikájukat mind az ellenzékiek, mind a politika világától egy lépéssel távolabb lévő értelmiségiek, gondolkodó emberek. Bizony szükség van mértéktartó ellenzékre, szükség van oppozícióra, ahogyan Széchenyi fogalmazott, hiszen azt helyesen használva az önkény gátja lehet.
(19.10)
De hát itt ma Magyarországon olyan világban élünk, ahol mindenki mindenhol önkényt akar látni, mármint az ellenzék soraiban, nem látja a fától az erdőt. Számukra fontos figyelmeztetés az, hogy a féktelen liberalizmusnak bizony nincsen helye, nincsen értelme. Ha valaki folyamatosan oppozíciót formál a kormány ellen, úgy jár, mint az a beretva, amellyel fát vágnak, elkopik az éle - mondja Széchenyi.
Új törésvonalak jelentek meg a hatalom belső köreiben - ez egy újabb idézet, még egyszer innen kezdem, idézet tehát: „Új törésvonalak jelentek meg a hatalom belső köreiben, a Fidesz új generációjának már semmit sem jelentett a szakkollégiumi időszak közösségi érték- és élményvilága. Sokuk számára a hatalmi pozíció birtoklása, a szimbolikus és anyagi javak gyarapítása lényegesen nagyobb motiváló erővel bírt, mint a politikai közösséghez tartozás élménye, illetve a nemzeti ügyek szolgálatának ethosza.” idézet vége.
Bizony, ez az idézet megint Stumpf Istvántól származik, és azért kellett ideemelnem az előző, 1833-as Széchenyi-idézet után, hogy lássuk, hogy mennyire félre lehet értelmezni mindazt, ami ma történik. Hiszen teljesen természetes dolog az, hogy például a mi korosztályunk számára a szakkollégiumi időszak közösségi érték- és élményvilága távolinak tűnik, hiszen akkor mi még középiskolások voltunk. De bizony az a korosztály, amely helyet kért magának és helyet is kapott a mai politika vezető köreiben és az ország irányításában, bizony ennek a korosztálynak éppen a mai előterjesztése mutatja, mennyire fontos valójában az értékalapú politizálás, mennyire fontos a politikai közösséghez tartozás élménye, mennyire fontos mindannyiunk számára a nemzeti ügyek szolgálatának ethosza. Azért emeljük példaként Széchenyit, azért hívjuk föl a születésének 225. évfordulóján is ezzel a határozati javaslattal a figyelmét az ország közvéleményének Széchenyi életművének aktualitására, mert mindannyiunk számára, akik a kormánypárti frakcióban és a kormányban foglalunk helyet, a közösséghez tartozás élménye, a nemzeti ügyek szolgálata kiemelkedő fontosságú, sőt ez van munkánk fókuszában.
Egyetértünk Széchenyi István politikai hitvallásával, azt gondoljuk, hogy követendő ez a hitvallás az utókor politikusai és értelmiségei számára is. Idézem Széchenyit: „Éltem minden pillanatit hazánk előmenetelére, gyarapodására s nemesb kifejlésére fogom őszintén s lehelletem megszűntéig szentelni.” - idézet vége. Egy másik idézet tőle: „Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeret nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.” - idézet vége. Bizony, tisztelt képviselőtársaim, ez a két, mottóként is megjeleníthető gondolat nagyon fontos a mai kormányzó párt számára, és bízunk benne, hogy az ellenzéki padsorokban helyet foglaló képviselőtársaink számára is, hiszen munkánk során végig hazánk előmenetelére, gyarapodására kell az energiánkat fordítani, és bizony mindannyiunk számára, akiket a választópolgárok azzal ruháztak föl, hogy itt, a tisztelt Ház falai között őket képviseljék, egyesült erővel kell iparkodnunk azon, hogy hazánkban egyetlenegy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, ahogyan Széchenyi fogalmazott: födél és szakismeret nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze. Mindezt azért mondom el tehát, képviselőtársaim, mert tévedés az vagy téved az, ha valaki úgy látja, hogy a Fidesz új generációjának már semmit sem jelent az az érték és élmény, az az értékközösség, amely a mi politikai közösségünknek az alapját jelentette, amely a mi politikai pártunk és családunk genezisénél meghatározó volt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Mindezen gondolatok jegyében nyújtottuk be képviselőtársaimmal a tisztelt Háznak a határozati javaslatot, amely egyébként a két világháború közötti Széchenyi-kultuszra is visszautal, és az akkori egyik jelentős szimbolikus törvénynek a szövegét is idézzük a határozati javaslatban. Szeretnénk ilyen módon is emléket állítani Széchenyi Istvánnak, de a kormány mindezeken túl gyakorlati cselekvéssel is, konkrét programok megszervezésével is meg akar emlékezni a legnagyobb magyarról.
Nagy öröm számomra és mindannyiunk számára az, hogy a magyar kormány határozatban döntött a Széchenyi-kultuszról és a nagycenki Széchenyi-emlékhely felújításáról. Ez az 1918/2015-ös kormányhatározat volt. A magyar kormány méltó módon kívánja tehát megünnepelni Széchenyi István születésének 225. évfordulóját. Örömmel tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy a Széchenyi-kultuszról és a nagycenki Széchenyi-emlékhely felújításáról szóló, tavaly decemberben elfogadott kormányhatározat szerint idén, erről már egyébként beszéltem korábban Firtl képviselőtársam egyik parlamenti kérdése vagy napirend előtti fölszólalása kapcsán is a parlamentben, tehát idén szeptember 21-éig, tehát a születésnapig el fog készülni a nagycenki kastélykápolna rekonstrukciója, valamint a Széchenyi István Emlékmúzeum új állandó kiállítása. Erre a két feladatra Magyarország Kormánya összesen 300 millió forintot biztosított a Széchenyi-kastélyt, a nagycenki Széchenyi-kastélyegyüttest üzemeltető Eszterháza Központnak, annak az Eszterháza Központnak, amely az elmúlt évben már szerencsésen nagyon magas színvonalon újította föl a nagycenki mauzóleumot is.
A kiállítás, amely létre fog jönni a régi kiállítás egy részének a lebontása után, annak a helyén, Széchenyi István életművének olyan módon kíván emléket állítani, hogy az a mai fiatalok, a mai gyerekek számára nyújtson élményt. Tehát, hogy visszautaljak a beszédem elején elmondottakra, hogy a mai fiatalok, a mai gyerekek olyan módon tudjanak példaként tekinteni Széchenyire, a legnagyobb magyarra, hogy lássák az ő tevékenységében azt a progresszivitást, azt az innovációt, amely ma egyébként ebben a technicizált világunkban igazán jellemző, és amely vonzó a fiatalok számára.
Mindezen céljaink megvalósítása érdekében a Miniszterelnökség neves tudósokból, történészekből álló emlékbizottságot hozott létre. Ők azok, akik tudásukkal és szakértelmükkel segítik Széchenyi életművének minél teljesebb körű bemutatását. A tudományos testület legfőbb feladata, hogy előkészítse a Széchenyi István Emlékmúzeum megújuló állandó kiállításának koncepcióját. Ez a munka már folyamatban van. Az a célunk, hogy a legnagyobb magyar sokoldalú személyét és munkásságát közelebb hozzuk a látogatókhoz, a fiatalokhoz, a gyerekekhez, hiteles, jól kiválasztott műtárgyakon, dokumentumokon keresztül fogjuk bemutatni azt, amit Széchenyi megálmodott, és amit nemcsak megálmodott, hanem meg is valósított.
Az emlékbizottság tagjai: professzor dr. Gergely András, aki egyben a kutatócsoport, illetve a szakértői csoport vezetője; dr. Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főigazgatója, Fónagy Zoltán, a Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa, dr. Dobszay Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetének egyetemi docense és dr. Velkey Ferenc, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Modernkori Magyar Történeti Tanszék egyetemi docense. Azt gondolom, hogy ez a szakértői kör garanciát jelent számunkra, hogy itt bizony valóban magas színvonalú kiállítás fog létrejönni.
Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójához kapcsolódóan már április 8-án fontos eseményeket fogunk megszervezni, illetve megtartani. Tehát nemcsak a születési dátumra fogunk fókuszálni, szeptember 21-ére, hanem április 8-ára, ami egyébként a halálának a napja, évfordulója, akkor is már programokat szervezünk. A Miniszterelnökség általam vezetett államtitkársága ezért a felelős, illetve a hozzánk tartozó Eszterháza Központ, és ebben a munkában reményeink szerint komoly szerepet fog vállalni a Magyar Posta is.
(19.20)
Nem véletlenül került bele a határozati javaslatba a Magyar Posta szerepvállalásának a kezdeményezése is. Azon a nyitóünnepségen, amit ott tervezünk megtartani, azon túl, hogy Széchenyi István nyughelyénél, a tavaly felújított Széchenyi-mauzóleumnál koszorúzást és megemlékezést fogunk tartani, a kastélyban egy mini szakmai konferenciát fogunk megrendezni az emlékbizottság tagjai részvételével, amely tulajdonképpen a szeptember 21-én megnyíló új állandó kiállításra kívánja ráirányítani a szakmai és a szélesebb közönség figyelmét. Tehát az emlékbizottság tagjainak az előadásai szorosan kapcsolódnak majd a megújuló tárlat szakmai koncepciójához. Ugyanezen a napon a Magyar Posta emlékbélyeget bocsát ki, amelynek alkalmából a nyitóünnepség keretében a nagycenki kastélyban lesz az elsőnapi bélyegzés is.
Nemsokára meg fog jelenni a már említett kormányhatározatból következően a Széchenyi-kastély kápolnájának a rekonstrukciójára irányuló közbeszerzési eljárási felhívás. Itt nagyon szűk a határidőnk, hiszen szeptember 21-ére, a születésnapra a kápolnát is szeretnénk rendbe tenni. Éppen ma néztem át a látványterveket. A berendezésektől korábban megfosztott, egy födémmel kettéválasztott, asztalosműhelyként, vetítőként, szociális blokként használt egykori kápolnateret rekonstruálni fogjuk, és mindent, amit hitelesen tudunk rekonstruálni. Ez a rekonstrukciós folyamat abba a szellemi folyamatba illeszkedik, amelynek már számos példáját felmutattuk, és még tervezzük az elkövetkező időben felmutatni. A kommunizmus időszakában funkciójuktól megfosztott, deszakralizált helyeket, kastély- és várkápolnákat állítjuk helyre. Ezek közül már kifejezetten sikeres példákról is számot tudok adni. A diósgyőri vár éppen nem a szocializmus időszakában lett tönkretéve, hanem a korábbi évszázadok során, de akkor is egy pozitív példa, hogy ott egy egykorvolt szakrális teret újjáépítettünk, és újra tartalommal töltöttünk meg. Ez ma Miskolc egyik kedvelt esküvői helyszíne, pedig még csak két éve, hogy átadtuk. De tudnám folytatni a példákat Eszterházával, Gödöllővel és másokkal; és természetesen a budai Vár elpusztított várkápolnájához is el kell majd jutnunk.
Ebben a szép folyamatban, ahol a deszakralizált, szétrombolt, elpusztított, megcsúfított, meggyalázott tereket akarjuk helyreállítani, egy nagyon fontos állomás lesz a nagycenki kápolna visszaállítása, helyrehozása. Felkutattuk a megmaradt berendezéseket, amelyeket széthordtak. Hála a Jóistennek, az eredeti oltár, oltárkép, szószék és egy pad is előkerült. Ezeket már most restaurálják, dolgoznak rajta a kiváló restaurátor szakemberek, és a felújítást követően visszakerülnek az eredeti helyükre.
Ugyanakkor még ezen túli terveink is vannak, az emlékévet meghaladó nagy terveink. A középtávú feladatainkra szeretném felhívni a figyelmet. Fontos, hogy egy olyan integrált műemlékegyüttes jöjjön létre, amely egy kézben, az Eszterháza Központ kezelésében hatékonyan tudja szolgálni a magyar kultúra, a magyar oktatás és a magyar turizmus ügyét. Az előttünk álló időszakban a meglévő lovardát kívánjuk integrálni a turisztikai kínálatba, szerves kapcsolatot kialakítva a kastély többi elemével a Széchenyi-örökség méltó bemutatása érdekében, hiszen a magyar lótenyésztés és lovassport ügye elválaszthatatlan Széchenyi örökségétől. A nagycenki ingatlanegyüttes egyébként, mint képviselőtársaim jól tudják, bekerült a nemzeti kastélyprogramba is, megteremtve annak az elvi lehetőségét, hogy a műemlék világörökségi helyszínként akár 3 milliárd forintos európai uniós forráshoz is juthasson a gazdaságfejlesztési innovációs operatív program turisztikai pályázat segítségével. Ezen a pályázati anyagon a kollégáim dolgoznak, ez is el fog készülni, és a közeljövőben benyújtjuk. Remélhetőleg komoly támogatást kapva újabb nagy lendületet tud kapni ez a magyar kultúra szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró műemlékegyüttes.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Zárásul hadd mondjam el azt, hogy ennek a fantasztikus életútnak, ennek a fantasztikus életműnek, amely 225 évvel ezelőtt indult, és aztán gyászos körülmények között 1860-ban Döblingben ért véget, tehát ennek a csodálatos és nagy ívű életműnek szeretnénk ebben az évben kellő emléket állítani, a fiatalok számára Széchenyi személyiségét, szemléletét példaként állítani, és a mai politikai csatározások közepette egy pillanatra megállva, a politikai közösség tagjainak a figyelmét ráirányítani arra, hogy bizony a mi közös történelmünkben vannak olyan személyek, akiknek a munkássága mindannyiunk számára iránymutató példaként szolgálhat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Minthogy nekem más közérdekű feladat miatt majd el kell mennem, a vitában elhangzott érvekre és felvetésekre előterjesztő társam, képviselőtársam, Firtl Mátyás fog válaszolni, és ő fogja mondani a vita végén a zárszót. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A vita itt olvasható>>