Széchenyi István és a reformkor

Mielőtt a reformkor egyik meghatározó személyiségének, gróf Széchenyi Istvánnak életpályáját és annak hátterét vázoló írását röviden áttekinteném, utalok a fejezet kiadásbeli terjedelmi eltérésére. Az első és második kiadásban a 194-től a 208. oldalig, a harmadik kiadásban pedig a 181-től a 193-ig terjed a Széchenyiről szóló fejezet. Az előző kiadásokból a rövidítések a 194., 195., 197-198., 200., 202., 203., 205 és a 206. oldalt érintik, – főleg idézeteket – és mintegy három oldalt tesznek ki. A fejezethez tartozó jegyzetek terjedelme az első két kiadásban: 523-524. oldal. A fejezetekhez igazodó „Jegyzetek” (515-[546] helyett a harmadik kiadásban a „Felhasznált irodalom” (467-[471] címmel közöl bibliográfiát.

A szerző a burckhardti tipizálás alapján az „elkezdők” és a „betetőzők”, a vesztesek és a győztesek típusára utalva megállapítja, hogy Magyarország történelmében egyetlen olyan elkezdő vagyis vesztes nem játszott olyan döntő szerepet, mint gróf Széchenyi István 1825-1830 és 1848 között. A „betetőző”, egyben az ellenfél, a vetélytárs Kossuth Lajos nevezi őt majd a legnagyobb magyarnak.

Széchenyi úttörő szerepének megértetéséhez a szerző szemléletes adatokkal tárja az olvasó elé az ország 19. századi politikai, gazdasági helyzetét, a nemesség kiváltságos voltát, az inkább Bécsben és Pozsonyban élő arisztokrácia életstílusát. Az ország helyzetét jelzi az a tény is, hogy 12 éven át nem kerül sor az országgyűlés összehívására. A körülmények kényszerítő hatása készteti az uralkodót, I. Ferencet párbeszédre, majd az országgyűlés összehívására 1825-ben.

Jól érzékelhető az írásból, hogy az 1825-1826-os évek Széchenyi életének fordulópontjai. (Magyarul szólal fel a felsőtábla ülésén, felajánlást tesz a Magyar Tudós Társaság létrehozására, befejezi katonai szolgálatát. Utalnék itt az 1814 júliusától vezetett Naplójának bejegyzéseire.) Mint főnemes válik fokozatosan a polgári reformok, a politikai és gazdasági modernizálás, a nemzeti megújulás kezdeményező, vezető személyiségévé.

Emberközeli, hiteles portréja megrajzolásához jól megválasztott idézet segít: „Nem, mi nem születtünk reformereknek, először magunkat kell megreformálni. Ki kell járnunk az alázat és önmegtagadás iskoláját… (2001): 201., (2009): 187.)

A feszítő ellentmondások megszüntetése, a gazdasági fejlődés hogyanjának programját fogalmazza meg három, egymást követő, nem hétköznapi energiát és bátorságot igénylő munkájában. „Reálpolitikai okokból az általa kitűzött magyar jövőt kizárólag a Habsburg-monarchia kötelékében tudta elképzelni. (2001): 201., (2003): 188.)

Csak rövid utalás említi, hogy „liberális nacionalistaként nem volt mentes kora antiszemita előítéleteitől sem.” (2001): 201., (2003) : 187.) Ha nem is közvetlen a kapcsolat, de említendőnek tartom, hogy 1849-ben bankára, Sina György családjának segítségével szabadul ki az Újépületből Lőw Lipót.

Gyakorlati tevékenységében - melynek hasznát máig is élvezzük – a legjobb szakemberekre támaszkodott és a kora színvonalán álló technikai megoldásokat választotta. (2001): 202., (2003): 188-189.)

Viszonylag nagy terjedelemben foglakozik az írás a magyar nyelv kérdésével. Idézetekkel, kevésbé ismert történetekkel teszi érdekessé a szerző a témával kapcsolatos részt. Egyértelművé teszi, hogy Széchenyi fellépett az erőszakos magyarosítás ellen, józanul ítélte meg a benne rejlő esélyeket.
A terjedelem adta lehetőségeken belül kitér a Széchenyi és Kossuth közötti vetélkedésre. Nem elfogultsággal közelít kettejük felfogásához és kapcsolatához, melynek „mindenkori értékelése a történelem későbbi instrumentalizálásának fontos része lett.” (2001): 208., (2009): 193.)

Igen nehéz feladat röviden összefoglalni a XVIII. sz. végi és a XIX. sz. eleji Magyarország jellemzőit. Nem kevésbé könnyű a reformkornak és gróf Széchenyi István reformkori portréjának felvázolása. E portré ismert és kevésbé ismert vonásainak vázolásával minden bizonnyal további érdeklődésre számíthat Paul Lendvai írása, és egyben a Széchenyi-irodalom továbbolvasására késztet.

A kiadások bibliográfiai adatai:
Lendvai, Paul: Magyarok. Kudarcok győztesei. [Ford.: Dunai Andrea.] [Budapest, 2001], Helikon, 544, [5] p.
- -: Magyarok. Kudarcok győztesei. [Ford.: Dunai Andrea.] [Második kiadás]. [Bp., 2003], Helikon, 544 p.
- - : Magyarok. Győzelmek és kudarcok. [1-32. fejezet ford. Dunai Andrea, 33. fejezetet Paul Lendvai magyarul írta.] Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás. Bp., 2009, Kossuth, 470 p.
- - : Magyarok. Győzelmek és kudarcok. [Ford. Dunai Andrea.] [4., bőv. Kiad.] Bp., 2012, Kossuth, 491 p. [A kiadás adatainak forrása az OSZK katalógusa.]