Széchenyi István tanári emlékkonferencia Pozsonyban

Rozsnyótól Pozsonyig több mint félszáz pedagógus gondolta úgy, hogy az „Embernek, magyarnak maradni!” mottóval megrendezett konferenciára érdemes rászánni a hétvégéjét, és véleményem szerint vasárnap délutánra sem bánta meg senki a döntését.
A péntek délután-este a Duna utcai iskola ebédlőjében elköltött finom vacsora alatt a régi és új ismeretségekről szólt – emiatt mindig különösen örülünk az országos tanárrendezvényeknek, majd a Ferencesek templomában szentmisével fejeződött be.

Szombaton hosszú program várt ránk, amelynek összeállítására a budapesti Széchenyi Társaságot kérte fel az SZMPSZ. Engedje meg nekem a kedves Olvasó, hogy ne a tudósító alaposságával foglaljam össze a konferencián hallottakat, hanem elsősorban tanári reflexióimat osszam meg Önökkel, hiszen úgy ültem az előadásokon, hogy vajon mit vihetek át a hallottakból az osztályterembe Széchenyi személyiségéből, életéből, hogy az „Embernek, magyarnak maradni!” gondolat is megerősödjön ezáltal a diákfejekben.

A konferencia ülésvezetője, Deák Irén, komáromi tanár először Molnár Imrét, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatóját kérte fel szólásra, egyben megköszönve neki, hogy az intézet helyet biztosított a konferenciának. Molnár Imre sajnálkozva mondta el, hogy a meglepetés, amellyel az intézet készült a rendezvényre, sajnos nem valósult meg, ezért csak képen láttuk azt a Széchenyi-emléktáblát, amely a legnagyobb magyar pozsonyi tartózkodására és tevékenységére emlékeztetve a Pozsonyi Kaszinó falán lesz majd elhelyezve, ha erre az állami hivatalok végre megadják az engedélyt.

A programról szóló tájékoztatás megjelent a Felvidék ma hírportálon, amely itt olvasható>>