2014-11-16 17:21 Én nem fogadom el Lázár miniszter úr válaszát |

Nem tudom elfogadni sem a feltett kérdést, sem az arra adott választ - fejti ki írásában Egervölgyi Dezső Széchenyi-kutató - mert az intézkedések mögött nem látszik Széchenyi személyének megbecsülése, és a múzeum szellemiségének a jövője sem. Ezek csupán adminisztratív lépések, és elkerülik a lényeget. hirdetés   Tisztelt Képviselő Úr, Tisztelt Miniszter Úr! Sajnálattal, de nem tudom elfogadni sem a feltett kérdést, sem az arra adott választ, mert mögöttük nem látszik a Széchenyi Emlékmúzeum jövője. Ha egy rossz döntés alapján került hat intézmény kezelésébe a Széchenyi Emlékmúzeum és Mauzóleum, nem biztos, hogy az összevonása a nem összeillő egységeknek nem ugyanolyan rossz döntés. Alapjában véve, egyetértek a turisztikai centrumok kialakításával, tájegységekhez csatolásával. Ha a turisztika, a fesztiválozás a jó út, legyen. De azt beleerőltetni ami nem oda való, az nem igazán szerencsés. Minél hatalmasabb egy intézmény, annál biztosabb, hogy a finom részletek elsikkadnak és mire összeáll a "nagy mű", lélektelenné, homogén masszává válik az egész. Az átlag ember - turista, zarándok, a kíváncsi - nem a nagy egésztől kap maradandó élményt. A nagycenki Széchenyi Emlékmúzeum és Mauzóleum nem attól tölti be szerepét ha turisztikai központtá válik, hanem ha a falak között megjelenik egykori urának szellemisége, mely inspirál, cselekvésre ösztönöz. Valahogy úgy, ahogy a múzeum első igazgatója dr. Környei Attila tette.   Csak adminisztratíve lehet Nagycenket és Esterházát egy kalap alá vonni. Nagycenk szerepe a nemzettudat megjelenítése és megőrzése. Esterháza a nemzeti önérzet ápolója: lehet, ha a magyar zenei élet európai színvonalú központjává válik és azt a szerepet tölti be mint Beyreuth és Salzburg. Nemzetközi politikai találkozók helyszíne lehet, mert külső és belső megjelenítés alkalmassá teszi. Nem ezt vártuk! Önök választási lehetőség-, és a szakmaiság biztosítása nélkül kész tények elé állítottak sok embert, akiknek a Széchenyi név egy szellemiséget, ebből eredően európai normát jelentett. Ezt látom összedőlni, és ezért nem tudom elfogadni sem a felvetett kérdést, sem a kapott választ. Tisztelettel: Egervölgyi Dezső a nemzet és unokái jövőjéért aggódó állampolgár Nyomtatás Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó, itt regisztrálhat! Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.

Kommentek

budaymiklos 2014-11-17 11:55:37

Teljesen egyez értek Egyervölgyi Dezsővel. Ahogyan az interpellációból és a miniszteri válaszból kivehető rideg gazdasági intézkedésről van szó. Az üzemeltető Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont elsődleges feladata más (lásd: http://budaivar.esterhaza.kormany.hu/marciustol-mukodik-az-eszterhaza-kozpont) és úgy kapta meg Nagycenket, hogy nem is rendelkezik Széchenyi-kutató szaktörténésszel. Az interpelláció is propaganda célokat szolgált.
Lássuk be, a cél nem az volt, hogy a nemzet végre felszámolja a legnagyobb magyarral szemben fennálló tartozását – hogy csak a legfontosabbakat említsem – megszerkeszteni a levelezés kritikai kiadását, közkincsé tenni a teljes naplófordítást, és itt az ideje az átfogó, és tudományos igényű Széchenyi-kutatás újraindításának is, ami 1944-ben megszakadt.
Ezek a lényegi kérdések és kormányzati döntéseket igényelnek. Ennek érdekében kell interpellálni és lobbizni kedves Széchenyi-tisztelő képviselők! A közelgő 225-dik születési évforduló jó alkalom, hogy számba vegyük a Széchenyi-életmű fehér foltjait, és kezdjük el felszámolni nemzeti adóságainkat.

pechymaria 2014-11-21 18:11:48

Teljesen egyet értek Egervölgyi Dezsővel és vele aggódom nemzetemért és a következő nemzedékekért. A kérdésben és a válaszban hiányoltam, hogy a legfontosabbra nem tért ki: a magyar történelem egyik legelfogadottabb személye gróf Széchenyi István neve nem áruvédjegy, gondolatai nem jelszavak, alkotási nem plakátra való díszek. Sokkal többről van szó, mint gazdasági vállalkozás, az épület helyreállítása. Széchenyi eszmeiségét kell megőrizni, felfedezni írásaiban, tetteiben a ma is aktuális értékeket, és talán hasznosítani, átadni a fiataloknak. Természetesen fontos, hogy ne dőljön össze a kastély, hogy legyen bevétele a múzeumnak, Nagycenknek, de ezek csak alapok, az igazi értékmentés, ezután következik. 2007 óta folyamatos leépítések után az utolsó évben került szakember a múzeum élére, s még mindig pénz és paripa nélkül próbált csodát tenni, s ekkor megint fenntartó váltás következett, az ötödik! Úgy gondolom, gazdaságilag eredményes lehet ez a mamutvállalkozás, de arról nem vagyok meggyőződve, hogy össze nem illő dolgokat, különböző súlyú, értékű egységeket jól lehet irányítani. Fertőd a barokk pompát jelenti és lehetőséget ad európai szintű rendezvényeknek, míg a nagycenki kastély a magyarok számára zarándokhely, amely így több mint turisztikai látványosság. Széchenyi európai gondolkodású hazáját szerető és érte dolgozó napszámos volt, aki tudásával, vagyonával segítette a magyar felemelkedést. Aki élt a származásából adódó lehetőségekkel és nem visszaélt velük, aki gyarapított és nem rombolt. Ahhoz, hogy az arra járók ezt megérezzék és megértsék, olyan elkötelezett szakemberekre van szükség, akik ilyen szellemben tevékenykednek, és jól közvetítik Széchenyi életművét. Az épület, a kert, a temető helyreállításán túl, remélem a polgári kormányunk erre fog törekedni.
Péchy Mária magyar állampolgár, tanár